Normális az életem?....Semmiképp sem....Jó ember vagyok?....Talán,nem tudom......Sebezhető vagyok?.....Valahol mindenki az.......Szegény vagyok?......Talán a lelkem egy kicsit....Tökéletes vagyok?......Kinek mi az ideál.......Szeretnek engem?......Már aki.......Megértő vagyok?.......Már akivel......
Jól alkalmazkodok?......Attól függ mihez.......Mihez kell alkalmazkodni?......Egy boldog és szeretet teljes környezethez,ahol semmi gondod sincs....vagy egy egy olyan helyzethez,ahol megaláznak,tönkretesznek és jól megszorongatnak......Mindkettőhöz lehet.....Én legalábbis tudok.....Jelenleg leginkább a 2. feltételhez......Megaláztak?.....Igen.......Tönkretettek?....Nagyon is.......Megszorongattak?......Igen.....Megszorongattak....Egy démon...hatalmas erejű és kíméletlen démon.....
Egy rémült tekintet........Egy érzelem mentes arc.......És egy sokkolt szem.......Egy szobában....egy légtérben.....ahol árad a bűn és a fajdálom......Mit gondolhatnak most egymásról?......Kiben merül fel a csalódottság?A harag?A tombolás?A félelem?.....Kiben?...Érzem ezt a visszafojtott feszültséget....és látom a haraggal teli tekintetet........Én viszont....nem tudok megmozdulni....Semmit sem tudok tenni.....Csak egy-két pillantást tudok vetni,könnyes szemeimmel megmentőmre.....Segítségért kiáltoztam.....Szemeim ezt sugallták....Ekkor....Ekkor jött egy döntő pillanat...Dei rátalált a válaszra....a válaszra,hogy mi is folyik itt éppen...ökölbe szorított kézzel és lehajtott fejjel indult meg az ágy felé,majd 1-2 lépéssel előtte megállt.-Hogy merted?-Kérdezte fogát csikorgatva.Se én,sem Itachi nem tudott válaszolni.Vajon ő tudta a választ?....Igaz,hogy azért tette,mert szeret?....Dehogy....Ez csak egy tündérmese,mely kiválóan leplezi a rémálmokat....Csak játékszer vagyok a számára....Egy élettelen baba,akit egy halálos táncra hívtak.....-Azt kérdeztem.....-Nézett fel azúrkék szemeivel,melyek most tüzesebben égtek,mint Itachi Sharinganjai..-HOGY MERTED?!-"Kérdezte" meg újra Deidara,majd egy hatalmas karlendítéssel gyomorszáján vágta Itachit,melynek hatására ő a fizika törvényeinek,és az emberi test tulajdonságainak eleget téve,leesett rólam,a hideg falapokra.Ugyanabban az alárendelt testhelyzetben néztem tovább Itachit,ahogyan ő a hasát szorongatja.Egyszerűen nem tudtam rendesen feldolgozni,hogy mi is történt itt az elmúlt percekben.....napokban....hetekben.......Kisebb fázis késésemnek köszönhetően,már csak arra eszméltem fel,hogy Deidara Itachi hasfalán térdel,és minden másodperben az utóbbi személyt sorozza ütéseivel.
Nem tudtam mitévő legyek.Teljesen össze voltam zavarodva.Nem értem...mi volt ez?.....Mi volt ez az előbb....Én?......De miért?...Miért tettem?És miért én érzek bűntudatod?....Nem kéne....Én nem tehettem semmiről.......Nem múlik el....Ez a pokoli érzés....Egyszerűen nem múlik el...A démon....Megátkozott.....Hogy tehette ezt?....Mindent elrontott.....Mindent....Mi lesz ezek után?..Hogy éljek így mellette?......Egy fedél alatt vele?.....Lehetetlen.....Mit tegyek?....Felejtsem el ezt az egészet?...De hogyan?......Hogyan fojtsam magamba?....Ki fogja ezt meghallgatni?....Ki fogja a sebeket begyógyítani?...Ki fog engem....Megmenteni?..
Meredten figyeltem tovább a 2 tagot,ahogyan percről-perce lefegyverzik egymást.Akár csak egy be nem fejeződő spirál,volt fent egyszer Itachi és volt fent egyszer Dei.
Ez a kis "ovis harc" már egyáltalán nem a nyereségről szólt.Dei csak haragból támadt,Itachi pedig vagy ösztönösen védekezett,vagy pedig csak az erejét fitoktatta.Csöndben,rémült tekintettel az arcomon figyeltem,a két egymással civakodó szempárt és vártam.Vártam,hogy kinek az elméjét fogja teljesen elönteni a düh.Egyet viszont nem akartam...Nem akartam,hogy Deidara legyen ez a személy....Nem akartam,hogy elveszítse az önkontrollt,úgy ahogyan Itachi is tette.Egy hirtelen ötlettől és egy kis adrenalintól vezérelve odarohantam Deihez,majd mellkasánál szorosan átölelve akadályoztam meg,hogy még inkább a vesztébe rohanjon.Az éppen ütésre készülő szőkeség meglepődöttsége miatt 1-2 másodperce lefagyott,csakúgy,mint Itachi,majd ökleit kiengedve átkarolta kezeimet,így visszaölelve engemet.Az Uchiha nagy nehezen felkönyökölt,miközben egyik kezével vérző orrához kapott.Éreztem ahogyan rosszalló pillantásokat vet ránk,pirosan égő Sharinganjaival.....
Fejezd be!...-Szorítottam meg még jobban Deidarát.-Ne ess bele te is abba a szakadékba,amibe ez a démon már belezuhant.....Kérlek.....
A maradék könnytenger ami még kijött szemeimen végigfojt Deidara gerincén, amibe ő teljesen beleremegett. Itachi hirtelen öklét befeszítve a padlóba vert egyet,majd felállt és elkezdett lassú léptekkel felénk közelíteni.Dei hasfalát szorosan ölelve,feszülten figyeltem,hogy a démon most milyen újabb ravasz tervet fundált ki.vártam...Vártam,de nem tett semmit...Egy kisebb oldalkanyart tett,nem sokkal előttünk,majd sandán rám pillantva,megfeszült testtel haladt el mellettünk.Majd miután 1-2 lépést tett mögöttünk,Deidara hátrapillantott,majd megragadta Itachi bal karját.-Vigyázz magadra Itachi......Szemmel foglak tartani...-Mondta fogvicsorgatva.
Jól alkalmazkodok?......Attól függ mihez.......Mihez kell alkalmazkodni?......Egy boldog és szeretet teljes környezethez,ahol semmi gondod sincs....vagy egy egy olyan helyzethez,ahol megaláznak,tönkretesznek és jól megszorongatnak......Mindkettőhöz lehet.....Én legalábbis tudok.....Jelenleg leginkább a 2. feltételhez......Megaláztak?.....Igen.......Tönkretettek?....Nagyon is.......Megszorongattak?......Igen.....Megszorongattak....Egy démon...hatalmas erejű és kíméletlen démon.....
Egy rémült tekintet........Egy érzelem mentes arc.......És egy sokkolt szem.......Egy szobában....egy légtérben.....ahol árad a bűn és a fajdálom......Mit gondolhatnak most egymásról?......Kiben merül fel a csalódottság?A harag?A tombolás?A félelem?.....Kiben?...Érzem ezt a visszafojtott feszültséget....és látom a haraggal teli tekintetet........Én viszont....nem tudok megmozdulni....Semmit sem tudok tenni.....Csak egy-két pillantást tudok vetni,könnyes szemeimmel megmentőmre.....Segítségért kiáltoztam.....Szemeim ezt sugallták....Ekkor....Ekkor jött egy döntő pillanat...Dei rátalált a válaszra....a válaszra,hogy mi is folyik itt éppen...ökölbe szorított kézzel és lehajtott fejjel indult meg az ágy felé,majd 1-2 lépéssel előtte megállt.-Hogy merted?-Kérdezte fogát csikorgatva.Se én,sem Itachi nem tudott válaszolni.Vajon ő tudta a választ?....Igaz,hogy azért tette,mert szeret?....Dehogy....Ez csak egy tündérmese,mely kiválóan leplezi a rémálmokat....Csak játékszer vagyok a számára....Egy élettelen baba,akit egy halálos táncra hívtak.....-Azt kérdeztem.....-Nézett fel azúrkék szemeivel,melyek most tüzesebben égtek,mint Itachi Sharinganjai..-HOGY MERTED?!-"Kérdezte" meg újra Deidara,majd egy hatalmas karlendítéssel gyomorszáján vágta Itachit,melynek hatására ő a fizika törvényeinek,és az emberi test tulajdonságainak eleget téve,leesett rólam,a hideg falapokra.Ugyanabban az alárendelt testhelyzetben néztem tovább Itachit,ahogyan ő a hasát szorongatja.Egyszerűen nem tudtam rendesen feldolgozni,hogy mi is történt itt az elmúlt percekben.....napokban....hetekben.......Kisebb fázis késésemnek köszönhetően,már csak arra eszméltem fel,hogy Deidara Itachi hasfalán térdel,és minden másodperben az utóbbi személyt sorozza ütéseivel.
Nem tudtam mitévő legyek.Teljesen össze voltam zavarodva.Nem értem...mi volt ez?.....Mi volt ez az előbb....Én?......De miért?...Miért tettem?És miért én érzek bűntudatod?....Nem kéne....Én nem tehettem semmiről.......Nem múlik el....Ez a pokoli érzés....Egyszerűen nem múlik el...A démon....Megátkozott.....Hogy tehette ezt?....Mindent elrontott.....Mindent....Mi lesz ezek után?..Hogy éljek így mellette?......Egy fedél alatt vele?.....Lehetetlen.....Mit tegyek?....Felejtsem el ezt az egészet?...De hogyan?......Hogyan fojtsam magamba?....Ki fogja ezt meghallgatni?....Ki fogja a sebeket begyógyítani?...Ki fog engem....Megmenteni?..
Meredten figyeltem tovább a 2 tagot,ahogyan percről-perce lefegyverzik egymást.Akár csak egy be nem fejeződő spirál,volt fent egyszer Itachi és volt fent egyszer Dei.
Ez a kis "ovis harc" már egyáltalán nem a nyereségről szólt.Dei csak haragból támadt,Itachi pedig vagy ösztönösen védekezett,vagy pedig csak az erejét fitoktatta.Csöndben,rémült tekintettel az arcomon figyeltem,a két egymással civakodó szempárt és vártam.Vártam,hogy kinek az elméjét fogja teljesen elönteni a düh.Egyet viszont nem akartam...Nem akartam,hogy Deidara legyen ez a személy....Nem akartam,hogy elveszítse az önkontrollt,úgy ahogyan Itachi is tette.Egy hirtelen ötlettől és egy kis adrenalintól vezérelve odarohantam Deihez,majd mellkasánál szorosan átölelve akadályoztam meg,hogy még inkább a vesztébe rohanjon.Az éppen ütésre készülő szőkeség meglepődöttsége miatt 1-2 másodperce lefagyott,csakúgy,mint Itachi,majd ökleit kiengedve átkarolta kezeimet,így visszaölelve engemet.Az Uchiha nagy nehezen felkönyökölt,miközben egyik kezével vérző orrához kapott.Éreztem ahogyan rosszalló pillantásokat vet ránk,pirosan égő Sharinganjaival.....
Fejezd be!...-Szorítottam meg még jobban Deidarát.-Ne ess bele te is abba a szakadékba,amibe ez a démon már belezuhant.....Kérlek.....
A maradék könnytenger ami még kijött szemeimen végigfojt Deidara gerincén, amibe ő teljesen beleremegett. Itachi hirtelen öklét befeszítve a padlóba vert egyet,majd felállt és elkezdett lassú léptekkel felénk közelíteni.Dei hasfalát szorosan ölelve,feszülten figyeltem,hogy a démon most milyen újabb ravasz tervet fundált ki.vártam...Vártam,de nem tett semmit...Egy kisebb oldalkanyart tett,nem sokkal előttünk,majd sandán rám pillantva,megfeszült testtel haladt el mellettünk.Majd miután 1-2 lépést tett mögöttünk,Deidara hátrapillantott,majd megragadta Itachi bal karját.-Vigyázz magadra Itachi......Szemmel foglak tartani...-Mondta fogvicsorgatva.
-Ch...-Nevetett fel egyet közömbösen a fekete hajú.-Sok sikert...Deidara.-Rántotta el hirtelen kezét,majd egy nagy lendületet véve kisétált az ajtón,becsukva azt,mintha mi sem történt volna.
-Te jól vagy?-Szorította meg Dei kezeimet.
-Mi?..Jah....Igen....Fogjuk rá.....-Mondtam sóhajtva.-Csak nem érem......miért kellett ezt tennie?......Miért kellett engem még jobban megaláznia?.....-Ekkor szőke hercegem kibogozta magát ölelésemből,majd felállt,odasétált a ruhakupachoz és egy pólót felkapva jött vissza hozzám,szemeit eltakarva.-T-Tessék.Húzd fel.-Nyújtotta oda nekem a kék férfipólót.Bár fél arcát kitakarta kezével,látszott az arcán egy kicsit,hogy elvörösödött a helyzet miatt.
-Köszönöm...-Húztam fel a ruhadarabot,most már én is elpirulva.
-De....Ugye nem történt semmi komoly?-Kérdezte kételkedve,kezét felém nyújtva.
-Nem...Dehogy.-Fogtam meg bátortalanul puha kézfejét,majd ő egy határozott mozdulattal lábra állított.
-Biztos jól vagy?-Nézett mélyen a szemembe,kezeimet továbbra is mellkasa előtt szorongatva.
-Úgy nézek én ki,mint aki jól van?!-Zokogtam,miközben Deidara kezeiből kicsúszva újra a földre rogytam.-Az előbb akart Itachi megerőszakolni!Szerinted ezek után jól vagyok?!.........Idióta.......Nem....Nem vagyok jól....Nagyon nem.....-Zokogtam tovább,visszafojtott érzelmeimet kiengedve Deidarára.
-Igazad van......Mindjárt jövök.-Mondta,majd ökölbe szorított kézzel elindult az ajtó felé.Kezét megragadva,húztam le a földre,majd újra megöleltem.Feje csodálkozó tekintetével együtt(Nem mintha külön-külön is lehetne XD-Az író)a vállamon pihent.-Legalább te ne hagyj itt engem.Kérlek....-Vájtam körmeimet Deidara hátába amire ő fájdalmasan felszisszent,majd visszaölelt engem.Pár percig csak így térdeltünk egymás lábait "keresztezve".Túl sok minden volt a fejembe,ami fájt.Nem tudtam,mi lesz most.Hogy is lesz ezek után.....nem lesz mindig ott se Deidara,se Madara,se senki,hogy megmentsen.Mi lesz legközelebb?Mi van,ha újra megpróbálja?......Mit tegyek majd akkor?......Tűrjem el,hogy megaláz?...Vagy küzdjek ellene?.....Nem...Akkor csak még jobban meg fog engem alázni....
-Sajnálom....-Súgta Dei lágy,sajnálkozó hangon a fülembe.-Ha előbb jövök,akkor ez nem történt meg volna....Az egész az én hibám.
-Idióta!-Kiabáltam hirtelen el magam,majd Deidara mellkasát elengedve adtam neki egy hatalmas pofont,amin ő igen elcsodálkozott.-Meg ne halljam ezt tőled még egyszer!Az egész Itachi hibája!Ha erősebb lennék,akkor kitudtam volna kerülni ezt az egészet!-Kaptam idegbeteg rohamot,majd dühös,elhomályosult szemekkel néztem Dei kéken dudorodó arcára.-Ne-Ne haragudj-Simítottam
végig lágyan,arcán pihenő kezét.-Én csak.....Hogy lesz ezek után?....Mit tegyek?....Mit tegyek?....
-Nem értelek....-Nézett rám a szőkeség bárgyú tekintettel és egy apró kis mosollyal a szája szélén.Nem értem....Miért beszélsz úgy,mintha egyedül lennél?Hiszen itt vagyok veled most is.Vagy talán nem?
-De....-Mondtam kissé "megbánt" hangon.
És nem csak én vagyok itt neked.Ott van Madara is,vagy bárki más az Akatsukiban,aki szeret téged.....Sőt,ha majd megtudják ezt az egészet akkor Madara majd jól.....
-De nem akarom,hogy megtudják!
-Mi?!Miért nem?!Hiszen ő.....
-Tudom jól,hogy mi történt,de akkor sem!Nem és nem!Főleg Ő nem tudhatja meg!Világos?!-Kaptam oda a szőke herceg vállaihoz.
-Dehát....
-Dei!Nem.Tudhatja.Meg.Rendben?
-....
-Rendben
-Köszönöm Dei......Köszönöm....-Néztem rá remegő,de egyben mosolygós arccal.Ő nem válaszolt semmit,csak szintén mosolygott,majd félig lesütött szemekkel elkezdett az arcom felé közelíteni.-D-Dei?...-Vontam hátra gyengéden fejemet,amitől ő a fejéhez kapott,majd tágra nyílt szemekkel és teljesen elvörösödött tekintettel felállt,majd határozott léptekkel elsétált az ajtóhoz.-Dei?
-Lemegyek inni,te kérsz valamit?-Kérdezte enyhén remegő hangon.
-Nem...Köszönöm.....
-Rendben.-Sóhajtotta halkan-És még valami....Az előbbit....Felejtsd el......A kettőnk érdekében....Kérlek.....-Pislantott hátra félő szemekkel,én pedig a kérdést félig feldolgozva ráztam meg fejemet egy rendben formájában.....
Ui.:Tudom,tudom,hogy késtem,de volt egy-két problémám,meg ugye most voltak a felvételik.Szóval azért gondolom értitek,hogy mi a nagy harci helyzet.Ja és szerintem észrevettétek,hogy lehagytam a Dei féle Hmm-möket.Ezt direkt csináltam így,mert csak bezavartak nekem.Szóval lehet,hogy ezt a "jó" szokását lehagyom majd.Persze csak ha nem baj.
-Biztos jól vagy?-Nézett mélyen a szemembe,kezeimet továbbra is mellkasa előtt szorongatva.
-Úgy nézek én ki,mint aki jól van?!-Zokogtam,miközben Deidara kezeiből kicsúszva újra a földre rogytam.-Az előbb akart Itachi megerőszakolni!Szerinted ezek után jól vagyok?!.........Idióta.......Nem....Nem vagyok jól....Nagyon nem.....-Zokogtam tovább,visszafojtott érzelmeimet kiengedve Deidarára.
-Igazad van......Mindjárt jövök.-Mondta,majd ökölbe szorított kézzel elindult az ajtó felé.Kezét megragadva,húztam le a földre,majd újra megöleltem.Feje csodálkozó tekintetével együtt(Nem mintha külön-külön is lehetne XD-Az író)a vállamon pihent.-Legalább te ne hagyj itt engem.Kérlek....-Vájtam körmeimet Deidara hátába amire ő fájdalmasan felszisszent,majd visszaölelt engem.Pár percig csak így térdeltünk egymás lábait "keresztezve".Túl sok minden volt a fejembe,ami fájt.Nem tudtam,mi lesz most.Hogy is lesz ezek után.....nem lesz mindig ott se Deidara,se Madara,se senki,hogy megmentsen.Mi lesz legközelebb?Mi van,ha újra megpróbálja?......Mit tegyek majd akkor?......Tűrjem el,hogy megaláz?...Vagy küzdjek ellene?.....Nem...Akkor csak még jobban meg fog engem alázni....
-Sajnálom....-Súgta Dei lágy,sajnálkozó hangon a fülembe.-Ha előbb jövök,akkor ez nem történt meg volna....Az egész az én hibám.
-Idióta!-Kiabáltam hirtelen el magam,majd Deidara mellkasát elengedve adtam neki egy hatalmas pofont,amin ő igen elcsodálkozott.-Meg ne halljam ezt tőled még egyszer!Az egész Itachi hibája!Ha erősebb lennék,akkor kitudtam volna kerülni ezt az egészet!-Kaptam idegbeteg rohamot,majd dühös,elhomályosult szemekkel néztem Dei kéken dudorodó arcára.-Ne-Ne haragudj-Simítottam
végig lágyan,arcán pihenő kezét.-Én csak.....Hogy lesz ezek után?....Mit tegyek?....Mit tegyek?....
-Nem értelek....-Nézett rám a szőkeség bárgyú tekintettel és egy apró kis mosollyal a szája szélén.Nem értem....Miért beszélsz úgy,mintha egyedül lennél?Hiszen itt vagyok veled most is.Vagy talán nem?
-De....-Mondtam kissé "megbánt" hangon.
És nem csak én vagyok itt neked.Ott van Madara is,vagy bárki más az Akatsukiban,aki szeret téged.....Sőt,ha majd megtudják ezt az egészet akkor Madara majd jól.....
-De nem akarom,hogy megtudják!
-Mi?!Miért nem?!Hiszen ő.....
-Tudom jól,hogy mi történt,de akkor sem!Nem és nem!Főleg Ő nem tudhatja meg!Világos?!-Kaptam oda a szőke herceg vállaihoz.
-Dehát....
-Dei!Nem.Tudhatja.Meg.Rendben?
-....
-Rendben
-Köszönöm Dei......Köszönöm....-Néztem rá remegő,de egyben mosolygós arccal.Ő nem válaszolt semmit,csak szintén mosolygott,majd félig lesütött szemekkel elkezdett az arcom felé közelíteni.-D-Dei?...-Vontam hátra gyengéden fejemet,amitől ő a fejéhez kapott,majd tágra nyílt szemekkel és teljesen elvörösödött tekintettel felállt,majd határozott léptekkel elsétált az ajtóhoz.-Dei?
-Lemegyek inni,te kérsz valamit?-Kérdezte enyhén remegő hangon.
-Nem...Köszönöm.....
-Rendben.-Sóhajtotta halkan-És még valami....Az előbbit....Felejtsd el......A kettőnk érdekében....Kérlek.....-Pislantott hátra félő szemekkel,én pedig a kérdést félig feldolgozva ráztam meg fejemet egy rendben formájában.....
Ui.:Tudom,tudom,hogy késtem,de volt egy-két problémám,meg ugye most voltak a felvételik.Szóval azért gondolom értitek,hogy mi a nagy harci helyzet.Ja és szerintem észrevettétek,hogy lehagytam a Dei féle Hmm-möket.Ezt direkt csináltam így,mert csak bezavartak nekem.Szóval lehet,hogy ezt a "jó" szokását lehagyom majd.Persze csak ha nem baj.
Remélem élveztétek a mostani részt is.Persze tudom,hogy nem ér fel egy 18-as rész szintjéig,de azért...na...értitek.
Köszi ,imádom! =) Mikor jön a kövi ?? =)
VálaszTörlésTudom kicsit késve ,de én is elolvastam végre a folytatást ^^
VálaszTörlésSzerintem nem gond a Hmm elhagyása :D ,felér egy +18-as résszel :P Köszi minden eddigi részt ,imádom *-*
Imádom :3 alig várom a folytatást... :D remélem március 20-ra kész lesz, akkor van a szülinapom :D
VálaszTörlés