Lelki kötéltánc (Talán egy picit a +14 és a +16 között mozog.)

Félelem.Harag.Bűn.Csábítás.Csalódás.
Zavar.......Néhány szó....Néhány tett.......Percek....Órák......Hetek....Vagy akár az örökkévalóság.....
A cselekedet és az időzítés épp olyannyira lehet borzalmas,mint csodás.....
Bárkit érhet csapás......bárki szenvedhet.....Bárki lehet áldozat.....Nemtől....Kortól.....Életviteltől függően......
Mindig kérdezik,"Miért én?".Lehetsz te Bárki.....Szegény...gazdag....okos....buta....fekete....fehér...
Az élet szinte mindenkinek ugyanaz.....
Születünk,hogy éljünk és élünk,hogy haljunk.Hisz mindenki tudja,az élet csak a halál álma.
Az emberi lélek épp olyan törékeny,mint a legfinomabb tojáshéjból készült porcelán váza....
Repedések....törések.....vágások......Mindegyik az én lelkemen.....a kérdés persze ugyanaz...Miért én?...
Az élet nem verseny...a halál pedig nem vereség.....gyűrött....törött csillagok....álmok...életek....Hát ez lenne az egész értelme?.....Hisz minden rosszban van egy kicsi jó...és minden jóban van egy kicsi rossz....így áll össze az egyensúly......egykoron így állt össze....Most már csak a zavar van....zavar a lélek folyójának felszínén.....Egy személy kavarta fel....Egy személyt öntött el A Bűn,A Csábítás,A Zavar.....És egy személyt öntött el A Félelem,A Csalódás,A Harag......2 személy.....2 lélek......2 gondolkodás....2 pozíció.....Vezető.....Irányító...Uralkodó.....Alárendelt....Megalázott.....Megvezekelt....
Szerelem.....és fájdalom......2 érzés.....2 érzés mely egy napon született....Fáj.....Fáj itt legbelül....
Megkínoznak...Itachi megkínoz engem....Sikítani akarok.....de nem megy....egyszerűen nem...
Azok a szemek.....túl határozottak.... és túl akaratosak.....Az az érintésre vágyakozó puha bőr....azok a puha,rózsaszín ajkak.....Egy álruha...Egy jól eltervezett álruha...
"Később úgy is rájössz majd".Így zengenek Itachi szavai elmém legmélyén...Vajon igazat mond?....Mi van,ha megtörténik?.....Mi van,ha tényleg érzek valamit itt mélyen?...Nem...Ezek után már nem....Ha éreztem is valamit....Már nem...Te démon...Te átkozott démon....



-Nem hiszel nekem igaz?-Nézett mélyen reszkető szemeimbe Itachi,melyek szenvedést és fájdalmat tükröztek legbelülről.-Látom rajtad.De te már csak így...szótlanul.....felkorbácsoltad az eddig megbúvó érzelmeimet.Most én.Én akarom a tieidet kiszabadítani.-Lehelte-e pár szót ajkaim közé,majd szavait megpecsételve,mohón kezdte el falni ajkaimat,s megpróbált áttörni a fogaim által képzett akadályon.Mintha csak életre halálra menne a csata,tör át a barikádon,majd betuszkolva nyelvét,kezdi el az őrült ütközetet mozdulatlan nyelvemmel.Levendulaillatú haja finoman hullik szemeim elé,ezzel eltakarva arcát.
Tűröm.....tűrni fogom....Egyszer úgy is vége lesz.....egyszer megálljt fog parancsolni magának....egyszer biztosan...
Hirtelen az Uchiha megszakítja a csókot,majd egy pár másodpercre elhajolt,s ismételten nyakamat kezdte el támadni.Fehér bőrömet néhol megszívogatva haladt lefelé....Egyre több erogén zónát kezdett felfedezni rajtam és minden ilyen "kincs" megtalálásánál önkénytelenül is felnyögtem egyet.
Ez nem jó....a testem kezd felmelegedni....Nem lehet....Nem létezik....Ezek után hogy érezhetek még vágyat eziránt a démon iránt....Nem szabadna.....Talán Nem is Itachi vezet a szakadékhoz?......Én kezdek el sétálni felé?...Hisz szinte már magamhoz vagyok hűtlen.Hogy hagyhatom?Hogy tehetem?
-A bőröd tűzforró,akár csak az enyém.Szinte már perzsel.-Súgta lágy hangon a fülembe Itachi,majd finoman beleharapott fülcimpámba.
-Miért?Miért csinálod ezt?-Kérdeztem kicsit rekedtes hangon,könnyekkel élénkzöld szemeim csücskében.Itachi az egyik arcomra szökött,kristály színű  könnycseppet puha,selymes kezével letörölte,majd finoman "megragadva" államat,mélyen a szemebe nézett.Valamit keresett ott.....Valamit látni akart....Hogy megtalálta-e,vagy nem amit keresett,azt nem tudom.De hirtelen elhatározottságtól vezérelve újra elkezdett arcom felé közelíteni,majd mikor már ajkunk egy-két ponton összeért újra megállt.Várt.Várt,hogy elrántom-e a fejemet,hiszen gyengéd fogásának köszönhetően megtehettem volna.De nem tettem.....Nem tudtam.....Talán nem is azért,mert lefagytam....hanem mert....egyszerűen nem akartam......Eltűnt azaz ellenzés....az a kitartás.....az a támasz...eltűnt...megint...
-Azért teszem ezt,mert szeretlek.-Súgta lágyan ajkaim közé e pár szót,majd újra számon áttörve megcsókolt.De ez a csók...más volt....egyszerűen....érzéki.....lágy......és ellenállhatatlan....Nem tudom megmondani pontosan,hogy mi volt az az érzés ami akkor hatalmába kerített.....de emiatt az érzés miatt.....viszonoztam....viszonoztam Itachi csókját.....Láttam a szemében,hogy ez a tettem meglepetésként érte....De hamar meg is bántam.....Itachi hirtelen hátrálni kezdett velem,majd megpróbált az ágy felé tolni.A helyzet súlyosságát bemérve,elkezdtem kivergődni Itachi szorításából,de ő neki ez egyáltalán nem tetszett,így menekülési próbálkozásomat meggátolva,beleharapott egyik mellbimbómba.Testem reakcióképpen kis ívben megfeszült,ezzel is megkönnyítve a démon dolgát.Pár másodperc múlva már az ágyon találtam magamat,ugyanolyan testhelyzetben,mint ahogyan előbb a fehér,mész falnál álltam.Az Uchiha újra elkezdte nyakamat szívogatni,majd lefelé haladva melleimmel kezdett el újra játszadozni.Tekintetem kezdett egyre jobban elhomályosodni és ezt Itachi is észrevette.-Na mi az?Most már élvezed?-Kérdezte gúnyos mosollyal az arcán,miközben szabad kezével elkezdett hasfalamon lefelé cikázni.-Neh....Ita-Itachi...agh!-Nyögtem fel önkénytelenül,mikor az Uchiha mutató ujjával elkezdte nőiességemet simogatni,a fekete,csipkés selyemanyagon át.-Neh....Neh!Ah!
-Élvezed igaz?
-Nhe-Nhem!
-Ugyan már.-Nyomott egy csókot Itachi hasfalamra,amitől enyhén kirázott a hideg.-Legalább magadnak ne hazudj.
-Nhem....Nhem hazudok!Bhe-belegondoltál te abba,hogy én most mit érzek?!-Ordítottam Itachi arcába sírva.-Ha egyszer végre átérezné,ho.....
-Te csak ne is beszélj nekem az érzelmekről!-Szorította össze még jobban kezeimet Itachi és száját dühében elhúzva oldalra nézett,majd tekintete fennakadt az egyik éjjeliszekrényen lévő képen,melyen én és Madara szerepeltünk.-I-Itachi?-Néztem fel rá könnyes szemekkel.-E-Ez fáj....ne szoríts ennyire....Khé-kérlek.
Fáj?-Nézett rám sandán.-Te belegondoltál,hogy nekem mennyire fájt?Mennyire fájt az,hogy a legelején még adtál nekem egy kis reményt,majd miután eleget játszadoztál velem,csak úgy eldobtál?-Kérdezte visszafojtott hangon,majd engedett szorításán.-Próbáltalak elfelejteni,nem egyszer.....De nem sikerült.Mindig a közelembe voltál.Próbáltam magam mindig visszafogni.....Hiszen kívántalak.Kívántalak mindennél jobban!Sajnálom....Kiara...De már tényleg...tényleg nem tudom magam visszafogni.-Nyomta ágyékát az enyémhez,majd egy fullasztó csókot nyomva számra,elnyomta nyögésemet......Megfog....Megfog erőszakolni.....A barátom....A szerelmem.....A csapattársam.....
Itachi csak egyre jobban fojtogatott csókjaival.Mi lesz ezek után?Egy roncs....egy idegroncs leszek....
A copfos hirtelen elkezdte kigombolni, nadrágját, majd miután nagy nehezen leszenvedte azt magáról, újra visszafeküdt rám, de már csak egy vékony szövet anyag választott el engem az igazi vereségtől...
Egy örökkévalóságnak tűnt....Nem egyszer próbáltam kiszabadulni....Elmenekülni.....De nem sikerült.........Itachi megannyi próbálkozásomat visszaverte....Egy holokausztot vitt véghez a lelkemben.....Meghaltam....Egyszerűen....Meghaltam....
Ekkor....Ekkor jött egy esély...Egy esély...Az újraélesztésre....Hallottam a remény hangját....Az ajtó mögül....Engem...Engem....Engem szólítgatott.....
-Kiara!Kiara nyisd ki!Én vagyok az Deidara!-Dübörgött az ajtón szőke hercegem.Itachi riadtan az ajtóra szegezte tekintetén,majd számat gyorsan befogva figyelt.....Tudta....Tudta,hogy elbukott....Dei befog nyitni....Megfogok menekülni.....A segítségemre fog sietni tudom.Érzem!Nem fog cserbenhagyni!Dei....nem fog.....cserbenhagyni.....