A kis délutáni kaland után,teljesen kifáradtam,de mivel még csak 5 óra körül lehetett,az alvás teljesen felejtős volt.Egy hatalmas nyújtózkodás keretében,elhatároztam,hogy lemegyek egy kávéért,még akkor is ha a fiúk cseszegetni fognak.Úgyse ez lenne az első eset,úgyhogy könnyedén túlélném.Ahogy mondani szokás,"Egyik fülemen be,a másikon ki".Nagy nehezen feltápászkodtam és odacsoszogtam a ruhaszekrényhez,de amint kinyitottam az egyik ajtót,az összes(Csak is Madara által)beletuszkolt ruha rám esett.Túlélve a lavinát,elkezdtem kimászni a ruharengetegből.Kiérve az útvesztőből,fejemet vakargatva elkezdtem agyalni,hogy mit vegyek fel.Jó oké,tudom,tudom.Sokszor mondják,hogy"Nem kell kiöltözni,hiszen itthon vagy.",meg hogy "Ne foglalkozz már ennyit a külsőddel".Persze,néha tényleg túl sokat foglalkozom a külsőmmel,de ennyi fiú között szerintem más is ezt tenné.Jó persze most lehet mondani,hogy én Madarával vagyok együtt,nem pedig a többiekkel.Na és ettől függetlenül nem nézhetek ki jól?Én nem más miatt,hanem magam miatt öltözöm ki.Ha tudom,hogy (számomra) egész tűrhetően nézek ki,akkor a lelki békém is egész jól megvan.Amúgy meg,akkor érezném jogosnak ezeket a mondatokat,hogyha 2 kiló sminket is használnék.De kérem szépen,ÉN NEM HASZNÁLOK SMINKET!Viszont Konan igen.....mondjuk ő nem szokott ilyen sokáig öltözködni.....fúúh.....sose fogok valaki olyat találni innen,aki többet öltözködik mint én.Kész téboly ez az egész.Ch.....főleg most,hogy hadilábon állok Itachival.Ha tudtam volna,hogy ő hogy érez,akkor egész másképp alakult volna ez az egész.Civilizáltan tisztázhattuk volna az egészet,de így......minden egyes pillanatban próbáljuk egymást elkerülni,és a lehető legkevesebbet egy légtérben lenni.Tiszta idegbaj az egész.Tervezem már,hogy egyszer megbeszélem vele ezt az egész dolgot,de ő az aki hallani sem akar rólam....De persze,ezen egyáltalán nem csodálkozom.Megértem őt....legalábbis én úgy érzem,hogy eg....
Mielőtt magamban befejezhettem volna a mondatot,valaki elkezdett eléggé nyugtalanul kopogni az ajtón.Bennem ekkor megfagyott a vér,ugyanis amíg be voltam temetve,csak egy alsóneműt találtam,semmi mást.Ott álltam szinte anyaszült meztelenül a szoba közepén és a vér megfagyott az ereimben.Másodlagos női jegyeimet ösztönösen eltakarva vártam,hogy az illető benyit-e,vagy sem.Persze most agyonkövezhettek,hogy miért nem kaptam magam elé gyorsan valamit,vagy hogy miért nem bújtam vissza a ruhák közé,de egyszerűen ott ahol voltam lefagytam,kész ,ennyi!Ráadásul az utóbbi megoldás élet veszélyesnek bizonyult volna aközött a sok 2-3 hetes FÉRFI holmi között....gondolok itt mindenre....mindenre.....khm....fúj...
Az idegeim már pattanásig feszültek és az a pár másodperc is több órának tűnt.Idegesen,dülledt szemekkel meredtem az ajtóra és imádkoztam....ő...asszem Jashinhoz vagy kihez,hogy most az egyszer kegyelmezzen már meg nekem.Csak egyszer!
-Madara beszélnünk kell....-Törte be végül is a Madara által bezárt ajtót egy másik....Uchiha!?Hát persze....ez az én szerencsém...már csak ez kellett....-Ki-Kiara?-Nézett rajtam végig Itachi aktivált Sharinganjaival.Látszott rajta,hogy teljesen lefagyott,mégis mintha...kicsit élvezte volna a helyzetet.Ezt természetesen még az is megdobta egy kicsit,hogy nem tudtam teljesen eltakarni...khm..mindenemet....Átok a C kosár méretre!!!!
-I-Itachi......-Álltam ott teljesen elképedve....Fortuna sose hű hozzám.....-Te...te meg.....
-Ja én csak...csak...csak...-Nézett még mindig engem Itachi...hogy is mondjam....kiéhezetten..-Csak Madarát kerestem.De....látom rajtatok...vagyis rajtad kívül...más nincs itt....
-Ne-nem akarnál kimenni?-Néztem rá egyre reszketőbb szemekkel,majd hirtelen sokkot kaptam,mikor megláttam....a...tudjátok......azt....khm...kidomborodni...onnan.....-Itachi kérlek menj ki!-Sikítottam már teljes rémültségemben,de ez Itachit egy kicsit se hatotta meg.Sőt ahogy láttam kicsit még fel is bátorította....
Féltem.Teljesen elfogott a félelem.A legrosszabb pedig az volt,hogy Itachitól féltem.Attól akit szerettem....és lelkem mélyén mai napig szeretek......Fáj bevallani,de igaz.Szeretem őt.....De mégis....Madarához húz a szívem....Olyan ez,mint egy rémálom.Egy rémálom,ami sose ér véget...
Hirtelen Itachi az ajtót maga mögött becsukva elkezdett felém közelíteni.Ekkor persze én még jobban pánikolni kezdtem,és eme tettre felelésképpen,elkezdtem hátrálni.Ezt a kis,számomra rémisztő játékot pár másodpercig játszottuk csak,ugyanis Itachi egyik jutsujának köszönhetően egy szempillantás alatt eltűnt.Riadtan kapkodtam a fejemet mindenfelé,hátha ráakadok az én fekete démonomra.Igen,ő az én fekete démonom,aki egyesével tépkedi darabokra szívemet,majd ragasztja vissza....sikertelenül.
Ekkor hirtelen egy enyhe kis fuvallat simított végig a hátamon.Tudhattam volna...Csak oda nem figyeltem...és ezt ő kihasználta....a démon...a fekete démon....-Csak nem félsz tőlem?-Kérdezte arrogáns,de mégis lágy hangon Itachi.Persze tudtam,hogy csak költői kérdés volt,hiszen a vak is látta,hogy rettegtem.Csak megakarta mutatni,hogy ő irányít,és bármikor lecsaphat,amikor csak akar.Én pedig tehetetlen vagyok......
-Érdekes...pedig ha jól emlékszem akkor te kezdeményeztél....-Mondta Itachi ugyanazzal a hangnemmel.A kegyelem döfés.Ez volt az.Ténylegesen vesztettem.Megtört engem....ezzel az egy mondattal...megtört....Ez az átkozott démon.....
A szívem a torkomban dobogott.Vártam mi lesz a következő lépése.Az lesz amit gondolok?Amitől retteg minden porcikám?Vagy csak eljátszadozik így velem még egy darabig?És ha igen,akkor meddig fogja ezt a macska-egér játékot folytatni?Ő nem fél?Nem fél,hogy Madara meglátja?Mert én félek......félek ettől is.....
-Lehet,hogy én félek,de neked is kéne nem?Hiszen Madara bármikor benyithat.-Vetettem oda lenézően a mondatot Itachinak.
-Nem,nem félek.-Válaszolta az Uchiha.-És tudod miért nem félek?Mert megbeszélésen van.És tudod,hogy honnan tudom?Hallottam,mikor Pain szólt neki a fürdőből kifele jövet.
-Akkor miért ide nyitottál be?!
-Mert Madara nem egyből elment,hanem még előtte elméletileg csinált valamit.Sajnos nem hallottam ezt a mondatot kristály tisztán.
-És miből gondolod,hogy ez a megbeszélés nem csak egy kis 5 perces beszélgetés lesz?Mi van,hogyha Madara pár percen belül megjelenik?Erre nem gondoltál?
-Semmi okom az aggodalomra.Pain említette nekem még délelőtt ezt a megbeszélést.Azt mondta,hogy ez olyan 2-3 órát fog igénybe venni....De nekem nem volt semmi kedvem menni,úgyhogy közöltem vele,hogy nem megyek.De ezek szerint....-Mosolygott Itachi sejtelmesen,majd bal kezét végigsimította oldalamon,úgy,hogy ujjai kis mértékben melleimet is érintették.Ebbe én teljesen beleremegtem,és ezt Itachi is megérezte.-Már megérte lemondani ezt a kis megbeszélést.-Súgta a fülembe Itachi lágy hangon.-Tudod Kiara....még mindig őrülten szeretlek.Lehet,hogy rosszul teszem,de nem tudok ellene csinálni semmit.-Mondta,majd nyomott egy apró csókot a vállamra,amitől szintén megborzongtam.-Én is megtudnám neked adni azt,amit Madara.....mégis őt választottad.De miért?Megérte neked?Hm?
Nem tudtam semmit sem válaszolni.A lábaim teljesen legyökereztek és még csak menekülőre sem tudtam fogni magam emiatt.Kavarogtak a fejemben az előbb elejtettek kérdések,de választ nem találtam zaklatott elmeállapotom miatt....
Itachi hirtelen kezeim után nyúlt,majd egy gyors mozdulattal megfordított és arccal
nekitolt a falnak.Mellemet teljesen irritálta a hideg fal,ráadásul fájt is kicsit,ahogy Itachi a falhoz nyomott. Mindkét kezemet csuklómnál lefogva támasztotta ki a fejem fölött.Szabad kezével combomat kezdte el lágyan cirógatni.Majd még közelebb jött hozzám,olyannyira,hogy ágyéka hozzásimult fenekemhez.Éreztem,ahogy kemény férfiassága hozzám nyomódik.Az ijedségtől kiszökött könnycseppek végigfolytak arcomon,majd lecseppenve ráfolytak mellkasomra.Sikítani akartam,de egy hang sem csúszott ki a számon.Nem ment.Itachi győzött.Vesztettem.Csak egy játékszer voltam.Egy olcsó kis rongybaba,aki tehetetlen volt.
Amíg én így magamba gondolkoztam,Itachi észrevétlenül ledobta magáról az Akatsuki köpenyt és a pólót is.Sandán hátrapillantottam,ő pedig ezt észrevette és sármosan rám mosolygott.Ekkor én hírtelen elkaptam a fejemet,közölve ezzel,hogy ez semmit sem változtat azon a jelenlegi tényen,hogy legszívesebben megölném.
-Mért félsz tőlem,hiszen szeretlek....-Ölelt át Itachi a melleim alatt nemsokkal.Éreztem izmos hasfalát,ahogy hozzásimul hátamhoz.Izom kötegekből álló kockái szinte masszírozták hátamat,olyan kidolgozottak voltak.-Sosem tudnék neked ártani.A saját életemnél is fontosabb vagy nekem.Még ha nem is hiszed el,így van.-Simult még jobban hozzám Itachi,mely csak azt eredményezte,hogy ágyéka megint hozzám ért,de most még szorosabban.-Érzed mit váltasz ki belőlem?-Súgta érzéki hangon a fülembe Itachi.-Érzed már,hogy mennyire akarom minden porcikádat?Legszívesebben megölném Madarát,olyannyira fáj téged mellette látni....-Mondta Itachi,majd hirtelen elcsuklott a hangja,és éreztem,ahogyan néhány könnycsepp a hátamra esik.....Itachi....sír?...-Hát nem látod,hogy mennyire fontos is vagy nekem?-Kiabálta sírva,miközben maga felé fordított.Az arcom teljesen elvörösödött,fejemet a fal irányába fordítottam, majd szemeimet becsuktam,és imádkoztam magamban, hogy minél előbb vége legyen ennek a kínzásnak. De ettől függetlenül éreztem,ahogy Itachi már ébenfekete szemeivel méregeti végig testem teljes egészét. - Olyan..... Olyan tökéletes vagy.... - Súgta halkan a semmibe a feketehajú.
m-Ne csináld ezt.... - Susogtam erőtlenül, és kezeimet megpróbáltam kiszabadítani szoros fogásából.Mintha meg se hallotta volna, eresztgette tovább rajtam tekintetét.Majd hirtelen Itachi belekezdett kínzásom következő fázisába. Ajkai közé vette nyakszirtemet, és finoman szívogatni,majd egy-két helyen harapdálni kezdte... Nem hiszem el, hogy hagyom neki. Nem hiszem el, hogy ezt csinálja, nem.... Én ezt nem akarom.
Itachi szabad kezével megragadta államat, majd finoman maga felé kezdte el forgatni. Próbáltam ellenállni, de ő volt az erősebb...... Ő volt a vezető szerepben.... Ő volt a bábmester..... Én pedig a bábú.... A tehetetlen és élettelen bábu..... Mégis.... némi vágyat is éreztem mérhetetlen zavarom és egyre jobban felgyülemlő félelmem mellett....
Undort kellene éreznem, megbotránkozást, mégsem csak ezt érzem.... Ha most engedném neki.... Ha most megtörténne.....mi jönne ezután?
Csak káosz lenne..... Az Uchihákkal..... Csak a baj van....
Itachi maga felé fordította arcomat, majd kezével, amely az előbb még szorítóan ragadta meg államat, most az arcomat simogatta. - Nézz rám Kiara.... Látni akarlak.... - Mondta, majd mellkasát melleimnek nyomva próbált közelebb kerülni hozzám. Ekkor kerített hatalmába egy érzés...... Egy meghatározhatatlan, mégis kéjes érzés....
Kérésének behódolva ránéztem. Tűz..... Tűz perzselt szemeiben.....Kajánul rám mosolygott, majd egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. Bőrének illata belekúszott az orromba.. A sötét szemek pedig gondolataimat fürkészték.Ekkor már ajkai néhol, egy-egy ponton megérintették az államat, majd egyre feljebb törtek.... Ekkor én megpróbáltam fejemet elrántani, de ő számított erre a reakcióra, így hát gyorsan megragadva fejemet, meggátolta menekülési kísérletemet.
-Hát ennyire rettegsz? - Lehelte Itachi a kérdést finoman ajkaim közé.-Ugyan Kiara.... Látom a szemedben azt a szikrányi vágyat. Ne is tagadd...... Valamennyire te is vonzódsz hozzám.
Még ha most nem is vallod be magadnak, később úgyis rájössz majd.....
Extra kis befejezése a résznek:
(Ha már az anime végén van, itt miért ne legyen?)
Üdvözlöm kedves nézőinket!Élőben jelentkezünk innen,a Love on Akatsuki nevű sorozat stúdiójából!Tömeges levelek jöttek hétről hétre a csatorna stúdiójába,kérve minket,hogy készítsünk interjút a szereplő gárdával,a rendezővel és magával az íróval!De először egy kis ismertető a sorozatról....
A sorozat 2013 tavaszán indult.Az egész eszme rendszer egy Akatsuki nevű bűn szervezetre,azon belül is a főszereplőre,Kiara Kanenre összpontosít.Az írónő maga már nagyon fiatalon vállalt el kisebb munkákat a filmiparon belül.Főleg inkább reklámokat rendezett.Majd 2013-ban felkérték,hogy a KonohaTv műsor tárába iktasson be egy általa kezelt sorozatot.Így is lett.Hamar több ezer néző szívét elnyerte a sorozat,köztük az enyémet is.Így hát,mint nagy rajongó,nekem jutott az a megtiszteltetés,hogy levezessek egy interjút,nagy kedvenceimmel.Akkor,be is mutatnám őket...Itt ül velem szembe az összes szereplő,és hogy félreértés ne essék,a rendezőt és az írót majd később hívom be.
-Tehát,üdvözöllek bennetek.Először is hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak.Mindegyikőtök karaktere egyedi és magával ragadó...
-Köszönjük.
-Másodszor pedig szeretnék feltenni nektek egy-két kérdés,utána pedig jöhetnek a rajongói levelek.
-Rendben.
-Akkor,első kérdésem Deidarához szólna.
-Semmi kifogásom ellene.
Mikor határoztad el,hogy színész akarsz lenni és miért pont ebbe a sorozatba jelentkeztél?
-Rendben,nos talán olyan 15-16 évesen dönthettem el,hogy színész akarok lenni.De persze tudtam,hogy nem biztos siker,és lehet nem is vesznek be,egy filmbe se.Viszont nagy szerencsém volt,ugyanis magát az írónőt jó régóta ismerem.
-Igen?És honnan?
-Még a gimnáziumból.Elég jól kijöttünk egymással,és az érettségi után is tartottuk a kapcsolatot.
-Akkor feltételezem ő hívott be a sorozatba.
-Igen.
-Értem köszönöm,akkor most Sasoritól kérdeznék valamit.
-Hallgatom.
-Úgy tudom,hogy te a színészi pálya mellett még a zeneiparba is jelen vagy valamilyen mértékben.Mennyire igaz ez?Szoktál fellépéseket vállalni?
-Nem,fellépéseket nem vállalok,és az iparban is csak annyira vagyok benne,hogy rám bízták a sorozat openingjének és endingjének a szerzését.
-Az újat,vagy a régit szerezted te?
-Mindkettőt rám bízták és természetesen nagyon örültem is neki.De őszintén bevallom,legelőször úgy éreztem,hogy nem fog sikerülni.Ez volt így a legelső igazi zenével kapcsolatos munkám.
-A bátorítás érdekében,szerintem nagyon jó lett mindegyik.Nekem és a lányomnak legalábbis nagyon tetszett.
-Ezt öröm hallani.Köszönöm.
-Nos akkor Kiarához Madarához és Itachihoz szólna a következő kérdésem.Mondjátok csak mi volt a reakciótok,mikor közölte veletek az író,hogy egy szerelmi 3-szög tagjai lesztek?Kiara?
-Nos,először eléggé megijedtem,ugyanis nem tudtam,hogy ez mivel is fog járni.De aztán elkezdett tetszeni a gondolat...vagyis...nem is tetszeni,hanem inkább érdekelni.Kíváncsi voltam,hogy mit fog kihozni ebből az írónő.
-Értem.Itachi?
-Igazából...nálam is ez a helyzet.
-Szűkszavú vagy,mint mindig...
-Neked viszont néha be nem áll a szád Kiara.
-Ez most fájt....
-Hehe,rendben,akkor inkább folytassuk.Madara?
-Számomra is izgalmassá vált a gondolat.Mindig is drámába akartam szerepelni,ugyanakkor a humorosabb ágazatok is tetszettek.
-Értem.És hármótok viszonya milyen?
-Határozottan jóban vagyunk.A stúdión kívül is sokszor felkeressük egymást és elmegyünk szórakozni.De ez persze a többiekre is igaz.Sokat van együtt az egész csapat,és ennek köszönhetően felvételkor is teljes harmóniában vagyunk egymással.
-És mond csak,Madarával a valóságban mióta tart a kapcsolatotok?
-3 éve.
-Már a sorozat előtt együtt voltatok?
-Igen.
-És mikor találkoztatok?
-Ha jól emlékszem az érettségi után nemsokkal futottunk össze,szó szerint.
-Ezt hogy érted?
-Akkoriban minden nap jártam futni.Ő is és én is.Egyre többször láttam ott futni,ahol én is szoktam,majd az egyik nap véletlenül belefutottam,ugyanis teljesen elmerültem a zene hallgatásban.Utána egyre többször beszélgettünk és néha együtt is mentünk futni.Aztán egyik nap elhívott kávézni,majd jöttek a randevúk és végül is 3-4 hét múlva egy pár lettünk.
-Rendben,most már számomra minden világos.Akkor jöjjenek a rajongói levelek.Tehát,az első.....
Kedves Akatsuki.Teljesen oda-vissza vagyok értetek!Ti vagytok számomra az egyetlen olyan sorozat,amely erőt ad nekem.A kedvencem közületek Itachi a maga sármos mosolyával és szelíd mély hangjával.Imádtam a mostani részt!Nagyon jól játszottál benne!Várom már az élő adást!Hajrá Itachi! Ino,Konoha,16L....Nos Itachi?Mi a válaszod erre?
-Nagyon örülök az ilyen leveleknek,de persze nem csak rajtam múlik a sorozat sikere.Mindenki ugyanúgy belead mindent és ez igen tiszteletre méltó.A másik pedig ugye amit Kiara az előbb is említett,hogy teljes összhangban vagyunk a csapattal.Számunkra ez inkább szórakozás,mintsem munka.
-Rendben a következő....Sziasztok Sakura vagyok és azt szeretném megkérdezni,hogy Deidarának ez az igazi haja,vagy paróka? Sakura,Minato tartomány,15L...Nos Deidara?Egy rajongód nagyon kíváncsi.
-Ez az igazi hajam......
-Gonoszak a rajongóid mondtam már?
-Tudom Konan...tudom....De azért én még szeretem őket....Bár lehet nem kéne....
-Akkor jöjjön a következő....Sziasztok,először is,nagy rajongótok vagyok!Másodszor pedig,valójában hány évesek vagytok? Tenten,Konoha,17L.....Nos?Kezdjük Zetsutól.
-22.
-Hidan?
-25
-Kakuzu?
-26
-Madara?
-26
-Kiara?
-23
-Itachi?
-25
-Deidara?
-20
-Pain?
-25
-Konan?
-26
-Tudjátok,nagyon fiatalon befutottatok a filmiparba.Hatalmas sikerek ezek 20-on valahány évesen.Gratulálok.
-Köszönjünk.
-Következő......Kedves Konan,te tényleg playmate is vagy a sorozaton kívül?
-Én nem mondanám magamat playmate-nek.A sorozat szereplői voltak fotózáson és engem meg Kiarát..hogy is mondjam...kicsit másképp fényképeztek.De ezt se állandóan természetesen.Egyszer-kétszer teszik csak ezt,szintén a sorozat befutása végett.
-Hát igen......a siker ára egy-két bizonyos dolog...Akkor itt a következő levél....Kedves Pain,hány piercinged van pontosan,és mikor rakattad fel őket?
-21 van a fejemen,14 mindkét karomon,2 a mellkasomon és 8 a hasfalamon.Ezeket úgy 17 és 23 év között rakattam fel magamra.
-Én biztos nem tudnék ennyit elviselni magamon.Mondjuk rajtam furán is nézne ki.Egyáltalán nem az én stílusom.Jut eszembe,közületek van még valakinek piercingje?
-Zetsunak van.
-Tényleg?Hol?
-Van egy a nyelvében,meg egy van még a mellkasán.
-Na ezt se tudtam....Rendben akkor mára ennyi levelet tudtunk csak elolvasni.Remélhetőleg következő alkalommal kicsit többet is eltudunk olvasni.Köszönöm,hogy itt voltatok,de most beszeretném hívni az írónőt.Maradtok?
-Igen,ha lehet.
-Persze,hogy lehet.Akkor megkérném az asszisztensemet,hogy hívja be az írót......Oh,látom már itt is van.Üdvözlöm a stúdióban.
-Ugyan kérlek,tegezz nyugodtan,hiszen nem vagyok én olyan idős.
-Na akkor az első kérdésem,hány éves vagy pontosan?
-28.
-Rendben,tudod nagyon sok kérdésem van hozzád,és nem is tudom,hol kezdjem.Huh....várjál gondolkoznom kell egy kicsit....Megvan!A sorozatban miért használtad a színészek igazi nevét?Hogyhogy nem nevezted át a karaktereket.
-Gondoltam kipróbálok valami újat.Ráadásul ahogy én észrevettem,ha az igazi nevükön szólítják őket,sokkal jobban beletudják élni magukat a szerepbe.
-És miért kezdő színészeket választottál,miért tapasztaltabbakat?
-Mert ez a sorozat leginkább a 14-20-as korosztályt akarja megközelíteni.Ezt csakis olyan színészekkel lehet,aki korban is annyi idős majdnem,mint maga a néző.Sokkal jobban megérinti és megszólítja.
-És mi célt akartál ezzel a sorozattal szolgálni?
-Segíteni akartam ennek a bizonyos korosztálynak.A történetben megjelenik a szerelem,a gonosz csábítások,a veszély,a felszínre térő kavargás,a konfliktus és a döntésképtelenség.Ha belegondolunk ezek nagy mértékben jelen vannak a tinikorban.Ebben a korszakban lázadnak leginkább a fiatalok és emiatt a szüleikre nem hallgatnak,viszont a tévére és az internetre annál inkább.Szeretnénk őket kicsit jobb irányba terelni őket.
-És...már bocsánat a kérdésért,de ezek a 18+-os részek hogyan segítenek.
-Pszichológiailag bizonyított tény,hogy a mai felvilágosító órákat túl későn tartják.Van hogy 16 év felett.Viszont van aki a tudatlanság miatt veszti el az emberek által eléggé befolyásolható dolgot.Ez lehet akár egy 14-15 éves lány is.
-És mondd csak,mit tervezel Kiara bosszúállásával?Ugyanis ez teljesen kiesett a történetből.
-Hirtelen fog rájönni,hogy elfelejtette saját céljait.Újra felgyülemlik benne ez a bosszúvágy és majd lesz valahogy.Nem akarom lelőni a poént.
-Megvan már,hogy mit tervezel a sorozat végére?
-Természetesen meg.
-És mikorra várható körülbelül a vége?
-Aggdalomra semmi ok,még sokára lesz csak vége.
-Na ennek viszont már én is örülök.Na és milyen érzés volt először találkozni az Akatsuki tagjaival?
-Felemelő.Az első pillanatban teljesen beléjük estem.Ahogy ránéztem az egész csapatra,tudtam,hogy ők azok akiket én kerestem.
-Na és milyen szempontok alapján váltogattad őket össze?
-Leginkább a teljesítményre és a minél karakteresebb kinézetre mentem.
-Ki volt a legelső,akit beválogattál?
-Deidara és Pain.Ők voltak a....hogy is mondjam...legészrevehetőbbek.Nagyon kitűntek az átlagos tömegből.Úgy is mondhatnánk,már bocsi fiúk,de ők voltak a legőrültebb külsejűek.Mégis,én ezt az őrültséget szeretem bennük.....mindannyiukban.Néha belegondolok,hogy milyen szörnyű is lett volna,ha akkor nem őket választom.Ők itt mind csodálatos emberek és színészek is egyaránt.És én vagyok a legszerencsésebb ember a világon,hogy velük dolgozhatom.......
-Mi is ezen a véleményen vagyunk.Igaz srácok?
-Természetesen.
-Javaslok egy hatalmas ölelést így az interjú fokozására.
-Rendben,de t6e is jössz.
-Oké hehe.
-Tényleg én vagyok,a legszerencsésebb író a világon......
-Na de most,hogy vége a meghitt pillanatnak,behívnám a rendezőt is.
-Jah ő elfelejtettem mondani,hogy ő éppen a lánya esküvőjén van.
-Oh értem,akkor majd következő alkalommal.
-Mindenképpen várjuk vissza.És Boldog új évet minden nézőnknek!
-Viszlát!
-Viszlát mindenkinek!!!!!!
