Vége van......

Nos a magam nevében szeretnék minden olvasótól bocsánatot kérni,de a blog azonnali hatállyal megszűnik létezni.Ez leginkább az időhiánynak tudható be,ugyanis sokat kell tanulni.Nagyon sajnálom elhihetitek és kérlek titeket,hogy ne haragudjatok meg rám.Hatalmas élmény volt nektek írni és ezt sosem felejtem el.Ha esetleg szeretnének egy afféle teljesen lezáró részt akkor hagyjatok nyomot odalent.Sziasztok és még egyszer mondom,egy élmény volt!

Szív kontra Ész!

Ha elképzeled,hogy ez az utolsó napod,azonnal rájössz,hogy mi fontos neked és mi nem.A rengeteg érzelmi behatás következtében meggyőződésemmé vált,hogy az élet értelmét az alkotja,amikor szembeszállunk a félelemmel és legyőzzük saját démonjainkat.......Így válhatunk úrrá testünk és lelkünk felett egyaránt.....

-Nevetséges vagy.....Egyszerűen siralmas és menthetetlen.....Csak szánakozva tudok már szinte rád tekinteni....Azt hiszed,hogy itt bárkinek is szüksége van rád,Kedves?Hogy csak a "hatalmas Chakrád" miatt vagy itt?Gondolkoztál már azon,hogy ki vagy te?De,hogy pontosabb legyek....Mi vagy te?-Sziszegte villás 
nyelvével a démoni teremtés,csuklóimat a falnak szorítva.Ahogy megint csak.......pár másodperc alatt betört és szinte elkapott ...Undorító....
-Ha tudnád mennyire megbánod még ezeket a szavakat.....Pokollá tetted az életemet....Azt hiszed ezt szó nélkül hagyom...Pillanatok alatt újra csak egy menekülő elveszett lélek leszel,pont mint ami az Akatsuki előtt voltál...Egy senki...
-Azt hiszed te több vagy nálam,igaz?....Tévedsz.....Mindenki csak megvet....Az elejétől fogva egy bábú vagy...Azt hiszed te megszülettél?Vagy hogy a szüleidet rablók ölték meg?Eláruk neked valamit......Téged teremtettek....
-Hazudsz....
-A szüleidet pedig....Az Akatsuki ölte meg....
-Hazudsz!
-Te csak egy ál Jinchuuriki vagy akit Konoha egyik Hokagéja teremtett!
-Elég!Hazudsz!-Rángatóztam össze-vissza,próbálva kiszabadítani csuklóimat a démon szorításából.
-Akarod tudni ki teremtett,Huh?
-Elég!ELÉG!-Kiáltoztam mérgemben és egyben félelmemben.-Kérlek.....Elég lesz.....
-Ugyan már!Olyan jót lehet rajtad szórakozni....-Nézett lealacsonyítóan erektől pirosló szemembe.
-Dögölj meg.....-Mondtam,majd egy kisebb levegővételt követően leköptem.Ekkor ő idegesen hozzávágott a minket oldalról szegélyező falnak,majd köpenyének ujjába törölte arcát.
-Áú!-Szisszentem fel a földre rogyva,majd kezemmel az ütéstől vérző fejemhez kaptam.
-Látod...most sincs senki,aki segítene rajtad...-Mondta gúnyos mosollyal az arcán,majd leguggolt mellém és hajamat elkapva hátra rántotta fejemet,kényszerítve ezzel,hogy a vöröslő szempárba nézzek.- Szegény,szegény gyámoltalan kis Kiara....Mihez kezd most?Se családja,se becsülete,se semmije.....Megtörték és megalázták......Én a helyedben.....-Hajolt oda fülemhez.-Inkább meghalnék szégyenemben.-Mondta alig hallhatóan,szinte suttogva,majd újra rám nézett és hajamat elengedve távozott a helyszínről,mintha semmi sem történt volna....
-Te nem az vagy akit én valaha megismertem.....Átkozott démon....-Szitkozódtam magamban,térdeimet átkarolva.
Igaza van.Egyedül vagyok.Mindig is egyedül voltam...és mindig is egyedül leszek...Hogy nem vettem észre?Ez a kis színjáték mit sem ért.Végre azt hittem,hogy van családom...Ez a hamis boldogság...Túlságosan is elvakított és meggyengített....Ál Jinchuriki?Teremtettek?Végig csak kihasználtak?Az elejétől fogva?...Igaz ez?Miért?...Miért megint én?.....Miért mindig csak én?...Hát nem kaptam már eddig eleget?.....Nem szenvedtem még eleget?......Ez lenne a valóság?Csak egy hamis illúzió volt az életem?......Nem is vagyok ember......Mi célból vagyok én itt?....Ha nem vagyok ember....Akkor érzéseim se lehetnek.....De akkor,miért?...Miért érzem még mindig a fájdalmat?.....Mintha valami....valami kiakarna törni belőlem....Mintha valami....szétakarna tépni....
-Mi...Mi történt?-Lépett be a szobába rémült tekintettel Deidara.
Azon kívül,hogy egy pokoli lény kékre szorította a csuklómat,betörte a fejemet és porig alázta azt a maradék kis becsületemet is?Semmi különös....
-Nagyon vérzik?-Lépett közelebb,majd lehajolt és tekintetét vértől vöröslő tenyereimre szegezte.
-Nem tudom,nézd meg,kérlek....-Fordultam háttal a szőkének.-Na?Nagyon rossz?
-Szólok Konannak!-Állt fel hirtelen,majd én egy mozdulattal megragadtam csuklóját és magamra rántottam.
-Csak most ne hagyj itt...
-De a fejed..
-Nem!Nem érdekel!-Markoltam bele még jobban szürke,szatén felsőjébe.-Már az sem érdekel,ha itt helyben meghalok!...Csak most....Most ne hagyj egyedül...Kérlek...
-Sajnálom.....
-Mit?
-Nem kellett volna egyedül hagynom téged.....
-Ugyan....Te voltál az egyetlen aki igazán mindvégig velem volt...Mondd...-Töröltem meg sírástól vöröslő szemeimet az izmos vállat takaró szövetbe.-Tényleg....Tényleg más vagyok?
-Mi?-Nézett rám értetlenül a fiú.
-Igaz,hogy nem vagyok ember?
-Már megint honnan veszed ezt?
-Igaz,hogy teremtettek?
-Ugyan már,honnan jutnak ilyenek az eszedbe?
-Igaz,vagy nem?!
-Figyelj Kiara,én...
-Nem,te figyelj!Most az egyszer válaszolj őszintén nekem!
-De....
-Deidara!
-Igen,igaz!Tessék!Ezt akartad hallani?Huh?!Hogy teremtettek?!Hogy nem ember vagy?!-Kiabálta el magát,majd kissé ijedten rám nézett és újra lenyugodott.Figyelj,sajnálom.Én....
-Szóval igaz....Tényleg csak egy szörnyeteg vagyok....
-Mi?Nem,én nem ezt....!
-Nincs mit ezen szépíteni!Egy szörnynek nincs helye a világon....Ölj meg....
-Kiara!
-Ölj meg!Kérlek!
-Ugyan,térj már észhez!Azért vagy itt,mert szükség van rád ezen a földön!
-Csak azért vagyok itt,hogy kihasználjanak,majd eldobjanak!Semmi másra nem vagyok jó!
-Ez nem igaz!
-Hadd vessek végre véget ennek a rémálomnak!Kérlek!....Kérlek.....
-Annyira utállak....Utálom,hogy ezt teszed velem!Utálom,hogy így beszélsz magadról!Utálom,hogy nem az vagy,aki voltál!

-De hisz sosem voltam senki,miért nem érted már meg!Nincs életem!Nincsen családom!Nincs semmim!Még a világ is amiben eddig életem hamis volt!

-Akkor újra építjük ketten!

-Mi?....Ugyan,miket be...

-Újra alkotjuk ezt az összetört világot.....Csak mi ketten...Te meg én...

-Minek?Mi értelme lenne?

-Mert te vagy az én világom....Mindig is te voltál az én fényem a sötétben.....Most had én....Had én lehessek....a tiéd....-Súgta lágyan a szavakat ajkaim közé,majd egy könnycseppet eleresztve lecsukta tengerkék szemeit és pár másodperc habozás után lágyan megcsókolt.....

Rémálomból rémálomba

Már vagy másfél hónapja,hogy Itachi megakart erőszakolni.....Az életem azóta rémálommá vált......Akárhányszor csak ránézek,belül teljesen...összetörök...Persze...a külső álarc teljesen mást mutat.....Nap mint nap egy maszk mögé bújok el.....Hazugságban élek.....Na és az a kettő.....Az a bizonyos kettő tudjak csak,hogy mit is rejt az álarc...Undorodom....Akárhányszor csak rám néz a démon vérvörös szemeivel......Mindig szemmel tart......Mosolyog....Elégedetten.....Mosolyog....
Egyszerűen....Felemészt a fájdalom........
Semmit sem alszok....Alig eszek.....Nem beszélek....Nem ÉLEK....A többiek semmit sem vesznek észre....Mintha vakok lennének.....Így telnek el a hétköznapok.....Éjszakánként....átszököm régi menedékhelyemre...és a sarokban ücsörögve...térdeimet átölelve....sírok....Dei pedig velem virraszt....Minden alkalommal ott van és vigyáz rám...Egyre inkább megértem,hogy az ő életében is egy új fejezet kezdődött....Teljes mértékben eltávolodott a démontól...Ellenségekké váltak...Folyton csak szemeznek egymással és akkor is csak a gyűlöletet lehet kiolvasni a két égő szempárból....Semmi mást...
Furcsa egy érzés....tudom,hogyha ez így megy tovább.....akár bele is halhatok....De semmit sem tudok tenni ellene....tehetetlen vagyok....Deidara is csak miattam szenved....őt is szétszedi teljesen az ideg...Még attól a lánytól is "megszabadult" miattam.....Azt hiszem erre mondják azt,hogy az élet igazságtalan.....egyszer ad...máskor pedig elvesz valamit....Nem is értem....Hogy lehet valami ennyire....ennyire közvetlen és fájdalmas....Mintha csak meg lennék bélyegezve....Csak sírok és sírok...Ma este is....Egy jól megszokott környezetben....Egy jól megszokott izmos vállon....Deidara csak csöndben fürkészte a falat,mintha csak a repedésekből valami régi emléket olvasott ki volna.....Néha rám nézett,majd folytatta az elmélkedést.....Jobb kezével szorosan magához ölelt,a ballal pedig combomat simogatta.....Éreztem szívének egyenletes,lassú dobogását....Megnyugtató volt...Éreztem,hogy valaki vigyáz rám.....Minden feltétel nélkül....
-Tudod jól,hogy ez így nem mehet tovább....-Törte meg a csendet Deidara.-Tennünk kell végre valamit.....Tönkre fogod magad tenni...
-Na és van bármi ötleted?-Néztem fel rá sírástól kipirosodott szemekkel,kissé reménykedve.
-Mondtam már,hogyha elmondjuk Mada....
-Én pedig mondtam már,hogy ez csak még inkább tönkre tenné az egész helyzetet....
-Szerinted lehetne ennél rosszabb?!-Kérdezte kissé feszülten.-Beteges egy gondolat.....7-8 kilót fogytál csak az elmúlt hónapban....A szemeid karikásak....Gyenge vagy....Mentálisan és fizikailag is kimerültél....Ennél már nem lehet rosszabb...
-De ha kiderül ez az egész....Akkor lehet....Lehet,hogy Madarát is elveszítem....Én ezt....ezt semmiképp sem akarom...Nem akarom még őt is elveszíteni....
-Én pedig nem akarlak téged elveszíteni.-Ölelt még szorosabban magához.-Ha nem engeded,hogy tegyek érted valamit.....Akkor legalább te próbáld meg valahogy tisztázni ezt az egészet.....Nem bujdoshatsz itt örökké velem....Értsd meg....Egyre csak gyengébb leszel...Bele is halhatsz....Ne akard,hogy még ezt is el kell viseljem.....-Fektette le fejét az enyémre.
A kis eszmecsere után,már nem beszélgettünk többet.Csöndben ültünk és csak néztünk magunk elé.Nem tudtam mit is kéne tennem.Hogyan is legyen tovább.Deinek igaza van.Belefáradtam már a titkolózásba és a folytonos sírásba.Ha nem teszek valamit.....teljesen....MEGHALOK.....
Reggel saját ágyamban,betakargatva ébredtem fel.Deidara sehol sem volt.Fogalmam sem volt róla,hogyan kerültem ide,vagy hogy mennyi az idő.Nagy nehezen,sajgó fejjel felkeltem és elkezdtem Madarához átbotorkálni.Halkan benyitottam és szerencsémre a fekete hajú herceg még aludt.Finoman leültem az ágyra,majd mint egy lassított felvétel dőltem le véglegesen,alvást színlelve.Persze volt egy kis apró bökkenő.....
-Megint nem voltál itt az éjjel......-Szólalt meg a nekem háttal fekvő Madara.
-Mi?Jah é-én csak a....Wc-n voltam......-Kapkodtam hirtelen a levegőt.
-Nem kell mentegetőzni,én fektettelek az ágyra......-Ült fel,majd vállamat simogatva engem figyelt tovább.-Azt hiszed vak vagyok?Látom rajtad,hogy valami fáj.....Miért nem mondod el?Hiszen ami neked fáj....Az nekem is...Ezt te is tudod jól...
-Dehát nincs is semmi bajom....-Ültem fel végül én is egy mosolyt erőltetve magamra.-Hidd el minden a le...
-Legalább a szemembe ne hazudj.....-Markolt be a lepedőbe idegesen.-Viszonyod van Deidarával?
-MI?????DEHOGY IS!!!!!
-Akkor meg?!?!-Döntött hátra mellkasomnál fogva,majd abban a pillanatban fölém is mászott és kézfejeimet lefogva nézett mélyen smaragdzöld szemeimbe.
-I-Itachi....-Ebben a pillanatban egyből előtörtek a borzalmas,nem is olyan régi emlékek és emiatt a félelemtől megfagyva néhány könnycsepp szökött a szemembe.-....Engedj el.....Kérlek....Engedj el.-Kérleltem remegő hangon,amin Madara igen elcsodálkozott,majd kissé csalódottan fejét elhúzva oldalra pislantott és lemászott rólam.Odasétált az ajtóhoz,majd az ajtófélfánál megállt és rám pillantott.
-Szólj ha végre megbízol bennem......Mert ez a jelenlegi állapot csak azt bizonyítja.....hogy nem jelentek neked...SEMMIT...-Engedte ki gondolatait,majd kiment és bevágta maga után az ajtót.


Utólag is Boldog Születésnapot szeretnék kívánni Kiss Csillának!!!!!Köszönöm,hogy olvasod a blogot és remélem nincs harag,az egy napi késés miatt :3

Apáca Egyveleg,avagy hogyan (ne) hazudj az életedről tippek,tanácsok

Normális az életem?....Semmiképp sem....Jó ember vagyok?....Talán,nem tudom......Sebezhető vagyok?.....Valahol mindenki az.......Szegény vagyok?......Talán a lelkem egy kicsit....Tökéletes vagyok?......Kinek mi az ideál.......Szeretnek engem?......Már aki.......Megértő vagyok?.......Már akivel......
Jól alkalmazkodok?......Attól függ mihez.......Mihez kell alkalmazkodni?......Egy boldog és szeretet teljes környezethez,ahol semmi gondod sincs....vagy egy egy olyan helyzethez,ahol megaláznak,tönkretesznek és jól megszorongatnak......Mindkettőhöz lehet.....Én legalábbis tudok.....Jelenleg leginkább a 2. feltételhez......Megaláztak?.....Igen.......Tönkretettek?....Nagyon is.......Megszorongattak?......Igen.....Megszorongattak....Egy démon...hatalmas erejű és kíméletlen démon.....
Egy rémült tekintet........Egy érzelem mentes arc.......És egy sokkolt szem.......Egy szobában....egy légtérben.....ahol árad a bűn és a fajdálom......Mit gondolhatnak most egymásról?......Kiben merül fel a csalódottság?A harag?A tombolás?A félelem?.....Kiben?...Érzem ezt a visszafojtott feszültséget....és látom a haraggal teli tekintetet........Én viszont....nem tudok megmozdulni....Semmit sem tudok tenni.....Csak egy-két pillantást tudok vetni,könnyes szemeimmel megmentőmre.....Segítségért kiáltoztam.....Szemeim ezt sugallták....Ekkor....Ekkor jött egy döntő pillanat...Dei rátalált a válaszra....a válaszra,hogy mi is folyik itt éppen...ökölbe szorított kézzel és lehajtott fejjel indult meg az ágy felé,majd 1-2 lépéssel előtte megállt.-Hogy merted?-Kérdezte fogát csikorgatva.Se én,sem Itachi nem tudott válaszolni.Vajon ő tudta a választ?....Igaz,hogy azért tette,mert szeret?....Dehogy....Ez csak egy tündérmese,mely kiválóan leplezi a rémálmokat....Csak játékszer vagyok a számára....Egy élettelen baba,akit egy halálos táncra hívtak.....-Azt kérdeztem.....-Nézett fel azúrkék szemeivel,melyek most tüzesebben égtek,mint Itachi Sharinganjai..-HOGY MERTED?!-"Kérdezte" meg újra Deidara,majd egy hatalmas karlendítéssel gyomorszáján vágta Itachit,melynek hatására ő a fizika törvényeinek,és az emberi test tulajdonságainak eleget téve,leesett rólam,a hideg falapokra.Ugyanabban az alárendelt testhelyzetben néztem tovább Itachit,ahogyan ő a hasát szorongatja.Egyszerűen nem tudtam rendesen feldolgozni,hogy mi is történt itt az elmúlt percekben.....napokban....hetekben.......Kisebb fázis késésemnek köszönhetően,már csak arra eszméltem fel,hogy Deidara Itachi hasfalán térdel,és minden másodperben az utóbbi személyt sorozza ütéseivel.
Nem tudtam mitévő legyek.Teljesen össze voltam zavarodva.Nem értem...mi volt ez?.....Mi volt ez az előbb....Én?......De miért?...Miért tettem?És miért én érzek bűntudatod?....Nem kéne....Én nem tehettem semmiről.......Nem múlik el....Ez a pokoli érzés....Egyszerűen nem múlik el...A démon....Megátkozott.....Hogy tehette ezt?....Mindent elrontott.....Mindent....Mi lesz ezek után?..Hogy éljek így mellette?......Egy fedél alatt vele?.....Lehetetlen.....Mit tegyek?....Felejtsem el ezt az egészet?...De hogyan?......Hogyan fojtsam magamba?....Ki fogja ezt meghallgatni?....Ki fogja a sebeket begyógyítani?...Ki fog engem....Megmenteni?..
Meredten figyeltem tovább a 2 tagot,ahogyan percről-perce lefegyverzik egymást.Akár csak egy be nem fejeződő spirál,volt fent egyszer Itachi és volt fent egyszer Dei.
Ez a kis "ovis harc" már egyáltalán nem a nyereségről szólt.Dei csak haragból támadt,Itachi pedig vagy ösztönösen védekezett,vagy pedig csak az erejét fitoktatta.Csöndben,rémült tekintettel az arcomon figyeltem,a két egymással civakodó szempárt és vártam.Vártam,hogy kinek az elméjét fogja teljesen elönteni a düh.Egyet viszont nem akartam...Nem akartam,hogy Deidara legyen ez a személy....Nem akartam,hogy elveszítse az önkontrollt,úgy ahogyan Itachi is tette.Egy hirtelen ötlettől és egy kis adrenalintól vezérelve odarohantam Deihez,majd mellkasánál szorosan átölelve akadályoztam meg,hogy még inkább a vesztébe rohanjon.Az éppen ütésre készülő szőkeség meglepődöttsége miatt 1-2 másodperce lefagyott,csakúgy,mint Itachi,majd ökleit kiengedve átkarolta kezeimet,így visszaölelve engemet.Az Uchiha nagy nehezen felkönyökölt,miközben egyik kezével vérző orrához kapott.Éreztem ahogyan rosszalló pillantásokat vet ránk,pirosan égő Sharinganjaival.....
Fejezd be!...-Szorítottam meg még jobban Deidarát.-Ne ess bele te is abba a szakadékba,amibe ez a démon már belezuhant.....Kérlek.....
A maradék könnytenger ami még kijött szemeimen végigfojt Deidara gerincén, amibe ő teljesen beleremegett. Itachi hirtelen öklét befeszítve a padlóba vert egyet,majd felállt és elkezdett lassú léptekkel felénk közelíteni.Dei hasfalát szorosan ölelve,feszülten figyeltem,hogy a démon most milyen újabb ravasz tervet fundált ki.vártam...Vártam,de nem tett semmit...Egy kisebb oldalkanyart tett,nem sokkal előttünk,majd sandán rám pillantva,megfeszült testtel haladt el mellettünk.Majd miután 1-2 lépést tett mögöttünk,Deidara hátrapillantott,majd megragadta Itachi bal karját.-Vigyázz magadra Itachi......Szemmel foglak tartani...-Mondta fogvicsorgatva.

-Ch...-Nevetett fel egyet közömbösen a fekete hajú.-Sok sikert...Deidara.-Rántotta el hirtelen kezét,majd egy nagy lendületet véve kisétált az ajtón,becsukva azt,mintha mi sem történt volna.

-Te jól vagy?-Szorította meg Dei kezeimet.

-Mi?..Jah....Igen....Fogjuk rá.....-Mondtam sóhajtva.-Csak nem érem......miért kellett ezt tennie?......Miért kellett engem még jobban megaláznia?.....-Ekkor szőke hercegem kibogozta magát ölelésemből,majd felállt,odasétált a ruhakupachoz és egy pólót felkapva jött vissza hozzám,szemeit eltakarva.-T-Tessék.Húzd fel.-Nyújtotta oda nekem a kék férfipólót.Bár fél arcát kitakarta kezével,látszott az arcán egy kicsit,hogy elvörösödött a helyzet miatt.

-Köszönöm...-Húztam fel a ruhadarabot,most már én is elpirulva.

-De....Ugye nem történt semmi komoly?-Kérdezte kételkedve,kezét felém nyújtva.

-Nem...Dehogy.-Fogtam meg bátortalanul puha kézfejét,majd ő egy határozott mozdulattal lábra állított.
-Biztos jól vagy?-Nézett mélyen a szemembe,kezeimet továbbra is mellkasa előtt szorongatva.
-Úgy nézek én ki,mint aki jól van?!-Zokogtam,miközben Deidara kezeiből kicsúszva újra a földre rogytam.-Az előbb akart Itachi megerőszakolni!Szerinted ezek után jól vagyok?!.........Idióta.......Nem....Nem vagyok jól....Nagyon nem.....-Zokogtam tovább,visszafojtott érzelmeimet kiengedve Deidarára.
-Igazad van......Mindjárt jövök.-Mondta,majd ökölbe szorított kézzel elindult az ajtó felé.Kezét megragadva,húztam le a földre,majd újra megöleltem.Feje csodálkozó tekintetével együtt(Nem mintha külön-külön is lehetne XD-Az író)a vállamon pihent.-Legalább te ne hagyj itt engem.Kérlek....-Vájtam körmeimet Deidara hátába amire ő fájdalmasan felszisszent,majd visszaölelt engem.Pár percig csak így térdeltünk egymás lábait "keresztezve".Túl sok minden volt a fejembe,ami fájt.Nem tudtam,mi lesz most.Hogy is lesz ezek után.....nem lesz mindig ott se Deidara,se Madara,se senki,hogy megmentsen.Mi lesz legközelebb?Mi van,ha újra megpróbálja?......Mit tegyek majd akkor?......Tűrjem el,hogy megaláz?...Vagy küzdjek ellene?.....Nem...Akkor csak még jobban meg fog engem alázni....
-Sajnálom....-Súgta Dei lágy,sajnálkozó hangon a fülembe.-Ha előbb jövök,akkor ez nem történt meg volna....Az egész az én hibám.
-Idióta!-Kiabáltam hirtelen el magam,majd Deidara mellkasát elengedve adtam neki egy hatalmas pofont,amin ő igen elcsodálkozott.-Meg ne halljam ezt tőled még egyszer!Az egész Itachi hibája!Ha erősebb lennék,akkor kitudtam volna kerülni ezt az egészet!-Kaptam idegbeteg rohamot,majd dühös,elhomályosult szemekkel néztem Dei kéken dudorodó arcára.-Ne-Ne haragudj-Simítottam
 végig lágyan,arcán pihenő kezét.-Én csak.....Hogy lesz ezek után?....Mit tegyek?....Mit tegyek?....
-Nem értelek....-Nézett rám a szőkeség bárgyú tekintettel és egy apró kis mosollyal a szája szélén.Nem értem....Miért beszélsz úgy,mintha egyedül lennél?Hiszen itt vagyok veled most is.Vagy talán nem?
-De....-Mondtam kissé "megbánt" hangon.
És nem csak én vagyok itt neked.Ott van Madara is,vagy bárki más az Akatsukiban,aki szeret téged.....Sőt,ha majd megtudják ezt az egészet akkor Madara majd jól.....
-De nem akarom,hogy megtudják!
-Mi?!Miért nem?!Hiszen ő.....
-Tudom jól,hogy mi történt,de akkor sem!Nem és nem!Főleg Ő nem tudhatja meg!Világos?!-Kaptam oda a szőke herceg vállaihoz.
-Dehát....
-Dei!Nem.Tudhatja.Meg.Rendben?
-....
-Rendben
-Köszönöm Dei......Köszönöm....-Néztem rá remegő,de egyben mosolygós arccal.Ő nem válaszolt semmit,csak szintén mosolygott,majd félig lesütött szemekkel elkezdett az arcom felé közelíteni.-D-Dei?...-Vontam hátra gyengéden fejemet,amitől ő a fejéhez kapott,majd tágra nyílt szemekkel és teljesen elvörösödött tekintettel felállt,majd határozott léptekkel elsétált az ajtóhoz.-Dei?
-Lemegyek inni,te kérsz valamit?-Kérdezte enyhén remegő hangon.
-Nem...Köszönöm.....
-Rendben.-Sóhajtotta halkan-És még valami....Az előbbit....Felejtsd el......A kettőnk érdekében....Kérlek.....-Pislantott hátra félő szemekkel,én pedig a kérdést félig feldolgozva ráztam meg fejemet egy rendben formájában.....






Ui.:Tudom,tudom,hogy késtem,de volt egy-két problémám,meg ugye most voltak a felvételik.Szóval azért gondolom értitek,hogy mi a nagy harci helyzet.Ja és szerintem észrevettétek,hogy lehagytam a Dei féle Hmm-möket.Ezt direkt csináltam így,mert csak bezavartak nekem.Szóval lehet,hogy ezt a "jó" szokását lehagyom majd.Persze csak ha nem baj.

Remélem élveztétek a mostani részt is.Persze tudom,hogy nem ér fel egy 18-as rész szintjéig,de azért...na...értitek.

Lelki kötéltánc (Talán egy picit a +14 és a +16 között mozog.)

Félelem.Harag.Bűn.Csábítás.Csalódás.
Zavar.......Néhány szó....Néhány tett.......Percek....Órák......Hetek....Vagy akár az örökkévalóság.....
A cselekedet és az időzítés épp olyannyira lehet borzalmas,mint csodás.....
Bárkit érhet csapás......bárki szenvedhet.....Bárki lehet áldozat.....Nemtől....Kortól.....Életviteltől függően......
Mindig kérdezik,"Miért én?".Lehetsz te Bárki.....Szegény...gazdag....okos....buta....fekete....fehér...
Az élet szinte mindenkinek ugyanaz.....
Születünk,hogy éljünk és élünk,hogy haljunk.Hisz mindenki tudja,az élet csak a halál álma.
Az emberi lélek épp olyan törékeny,mint a legfinomabb tojáshéjból készült porcelán váza....
Repedések....törések.....vágások......Mindegyik az én lelkemen.....a kérdés persze ugyanaz...Miért én?...
Az élet nem verseny...a halál pedig nem vereség.....gyűrött....törött csillagok....álmok...életek....Hát ez lenne az egész értelme?.....Hisz minden rosszban van egy kicsi jó...és minden jóban van egy kicsi rossz....így áll össze az egyensúly......egykoron így állt össze....Most már csak a zavar van....zavar a lélek folyójának felszínén.....Egy személy kavarta fel....Egy személyt öntött el A Bűn,A Csábítás,A Zavar.....És egy személyt öntött el A Félelem,A Csalódás,A Harag......2 személy.....2 lélek......2 gondolkodás....2 pozíció.....Vezető.....Irányító...Uralkodó.....Alárendelt....Megalázott.....Megvezekelt....
Szerelem.....és fájdalom......2 érzés.....2 érzés mely egy napon született....Fáj.....Fáj itt legbelül....
Megkínoznak...Itachi megkínoz engem....Sikítani akarok.....de nem megy....egyszerűen nem...
Azok a szemek.....túl határozottak.... és túl akaratosak.....Az az érintésre vágyakozó puha bőr....azok a puha,rózsaszín ajkak.....Egy álruha...Egy jól eltervezett álruha...
"Később úgy is rájössz majd".Így zengenek Itachi szavai elmém legmélyén...Vajon igazat mond?....Mi van,ha megtörténik?.....Mi van,ha tényleg érzek valamit itt mélyen?...Nem...Ezek után már nem....Ha éreztem is valamit....Már nem...Te démon...Te átkozott démon....



-Nem hiszel nekem igaz?-Nézett mélyen reszkető szemeimbe Itachi,melyek szenvedést és fájdalmat tükröztek legbelülről.-Látom rajtad.De te már csak így...szótlanul.....felkorbácsoltad az eddig megbúvó érzelmeimet.Most én.Én akarom a tieidet kiszabadítani.-Lehelte-e pár szót ajkaim közé,majd szavait megpecsételve,mohón kezdte el falni ajkaimat,s megpróbált áttörni a fogaim által képzett akadályon.Mintha csak életre halálra menne a csata,tör át a barikádon,majd betuszkolva nyelvét,kezdi el az őrült ütközetet mozdulatlan nyelvemmel.Levendulaillatú haja finoman hullik szemeim elé,ezzel eltakarva arcát.
Tűröm.....tűrni fogom....Egyszer úgy is vége lesz.....egyszer megálljt fog parancsolni magának....egyszer biztosan...
Hirtelen az Uchiha megszakítja a csókot,majd egy pár másodpercre elhajolt,s ismételten nyakamat kezdte el támadni.Fehér bőrömet néhol megszívogatva haladt lefelé....Egyre több erogén zónát kezdett felfedezni rajtam és minden ilyen "kincs" megtalálásánál önkénytelenül is felnyögtem egyet.
Ez nem jó....a testem kezd felmelegedni....Nem lehet....Nem létezik....Ezek után hogy érezhetek még vágyat eziránt a démon iránt....Nem szabadna.....Talán Nem is Itachi vezet a szakadékhoz?......Én kezdek el sétálni felé?...Hisz szinte már magamhoz vagyok hűtlen.Hogy hagyhatom?Hogy tehetem?
-A bőröd tűzforró,akár csak az enyém.Szinte már perzsel.-Súgta lágy hangon a fülembe Itachi,majd finoman beleharapott fülcimpámba.
-Miért?Miért csinálod ezt?-Kérdeztem kicsit rekedtes hangon,könnyekkel élénkzöld szemeim csücskében.Itachi az egyik arcomra szökött,kristály színű  könnycseppet puha,selymes kezével letörölte,majd finoman "megragadva" államat,mélyen a szemebe nézett.Valamit keresett ott.....Valamit látni akart....Hogy megtalálta-e,vagy nem amit keresett,azt nem tudom.De hirtelen elhatározottságtól vezérelve újra elkezdett arcom felé közelíteni,majd mikor már ajkunk egy-két ponton összeért újra megállt.Várt.Várt,hogy elrántom-e a fejemet,hiszen gyengéd fogásának köszönhetően megtehettem volna.De nem tettem.....Nem tudtam.....Talán nem is azért,mert lefagytam....hanem mert....egyszerűen nem akartam......Eltűnt azaz ellenzés....az a kitartás.....az a támasz...eltűnt...megint...
-Azért teszem ezt,mert szeretlek.-Súgta lágyan ajkaim közé e pár szót,majd újra számon áttörve megcsókolt.De ez a csók...más volt....egyszerűen....érzéki.....lágy......és ellenállhatatlan....Nem tudom megmondani pontosan,hogy mi volt az az érzés ami akkor hatalmába kerített.....de emiatt az érzés miatt.....viszonoztam....viszonoztam Itachi csókját.....Láttam a szemében,hogy ez a tettem meglepetésként érte....De hamar meg is bántam.....Itachi hirtelen hátrálni kezdett velem,majd megpróbált az ágy felé tolni.A helyzet súlyosságát bemérve,elkezdtem kivergődni Itachi szorításából,de ő neki ez egyáltalán nem tetszett,így menekülési próbálkozásomat meggátolva,beleharapott egyik mellbimbómba.Testem reakcióképpen kis ívben megfeszült,ezzel is megkönnyítve a démon dolgát.Pár másodperc múlva már az ágyon találtam magamat,ugyanolyan testhelyzetben,mint ahogyan előbb a fehér,mész falnál álltam.Az Uchiha újra elkezdte nyakamat szívogatni,majd lefelé haladva melleimmel kezdett el újra játszadozni.Tekintetem kezdett egyre jobban elhomályosodni és ezt Itachi is észrevette.-Na mi az?Most már élvezed?-Kérdezte gúnyos mosollyal az arcán,miközben szabad kezével elkezdett hasfalamon lefelé cikázni.-Neh....Ita-Itachi...agh!-Nyögtem fel önkénytelenül,mikor az Uchiha mutató ujjával elkezdte nőiességemet simogatni,a fekete,csipkés selyemanyagon át.-Neh....Neh!Ah!
-Élvezed igaz?
-Nhe-Nhem!
-Ugyan már.-Nyomott egy csókot Itachi hasfalamra,amitől enyhén kirázott a hideg.-Legalább magadnak ne hazudj.
-Nhem....Nhem hazudok!Bhe-belegondoltál te abba,hogy én most mit érzek?!-Ordítottam Itachi arcába sírva.-Ha egyszer végre átérezné,ho.....
-Te csak ne is beszélj nekem az érzelmekről!-Szorította össze még jobban kezeimet Itachi és száját dühében elhúzva oldalra nézett,majd tekintete fennakadt az egyik éjjeliszekrényen lévő képen,melyen én és Madara szerepeltünk.-I-Itachi?-Néztem fel rá könnyes szemekkel.-E-Ez fáj....ne szoríts ennyire....Khé-kérlek.
Fáj?-Nézett rám sandán.-Te belegondoltál,hogy nekem mennyire fájt?Mennyire fájt az,hogy a legelején még adtál nekem egy kis reményt,majd miután eleget játszadoztál velem,csak úgy eldobtál?-Kérdezte visszafojtott hangon,majd engedett szorításán.-Próbáltalak elfelejteni,nem egyszer.....De nem sikerült.Mindig a közelembe voltál.Próbáltam magam mindig visszafogni.....Hiszen kívántalak.Kívántalak mindennél jobban!Sajnálom....Kiara...De már tényleg...tényleg nem tudom magam visszafogni.-Nyomta ágyékát az enyémhez,majd egy fullasztó csókot nyomva számra,elnyomta nyögésemet......Megfog....Megfog erőszakolni.....A barátom....A szerelmem.....A csapattársam.....
Itachi csak egyre jobban fojtogatott csókjaival.Mi lesz ezek után?Egy roncs....egy idegroncs leszek....
A copfos hirtelen elkezdte kigombolni, nadrágját, majd miután nagy nehezen leszenvedte azt magáról, újra visszafeküdt rám, de már csak egy vékony szövet anyag választott el engem az igazi vereségtől...
Egy örökkévalóságnak tűnt....Nem egyszer próbáltam kiszabadulni....Elmenekülni.....De nem sikerült.........Itachi megannyi próbálkozásomat visszaverte....Egy holokausztot vitt véghez a lelkemben.....Meghaltam....Egyszerűen....Meghaltam....
Ekkor....Ekkor jött egy esély...Egy esély...Az újraélesztésre....Hallottam a remény hangját....Az ajtó mögül....Engem...Engem....Engem szólítgatott.....
-Kiara!Kiara nyisd ki!Én vagyok az Deidara!-Dübörgött az ajtón szőke hercegem.Itachi riadtan az ajtóra szegezte tekintetén,majd számat gyorsan befogva figyelt.....Tudta....Tudta,hogy elbukott....Dei befog nyitni....Megfogok menekülni.....A segítségemre fog sietni tudom.Érzem!Nem fog cserbenhagyni!Dei....nem fog.....cserbenhagyni.....

Rémálom egy démonnal, avagy Fortuna valamiért mérges rám

A kis délutáni kaland után,teljesen kifáradtam,de mivel még csak 5 óra körül lehetett,az alvás teljesen felejtős volt.Egy hatalmas nyújtózkodás keretében,elhatároztam,hogy lemegyek egy kávéért,még akkor is ha a fiúk cseszegetni fognak.Úgyse ez lenne az első eset,úgyhogy könnyedén túlélném.Ahogy mondani szokás,"Egyik fülemen be,a másikon ki".Nagy nehezen feltápászkodtam és odacsoszogtam a ruhaszekrényhez,de amint kinyitottam az egyik ajtót,az összes(Csak is Madara által)beletuszkolt ruha rám esett.Túlélve a lavinát,elkezdtem kimászni a ruharengetegből.Kiérve az útvesztőből,fejemet vakargatva elkezdtem agyalni,hogy mit vegyek fel.Jó oké,tudom,tudom.Sokszor mondják,hogy"Nem kell kiöltözni,hiszen itthon vagy.",meg hogy "Ne foglalkozz már ennyit a külsőddel".Persze,néha tényleg túl sokat foglalkozom a külsőmmel,de ennyi fiú között szerintem más is ezt tenné.Jó persze most lehet mondani,hogy én Madarával vagyok együtt,nem pedig a többiekkel.Na és ettől függetlenül nem nézhetek ki jól?Én nem más miatt,hanem magam miatt öltözöm ki.Ha tudom,hogy (számomra) egész tűrhetően nézek ki,akkor a lelki békém is egész jól megvan.Amúgy meg,akkor érezném jogosnak ezeket a mondatokat,hogyha 2 kiló sminket is használnék.De kérem szépen,ÉN NEM HASZNÁLOK SMINKET!Viszont Konan igen.....mondjuk ő nem szokott ilyen sokáig öltözködni.....fúúh.....sose fogok valaki olyat találni innen,aki többet öltözködik mint én.Kész téboly ez az egész.Ch.....főleg most,hogy hadilábon állok Itachival.Ha tudtam volna,hogy ő hogy érez,akkor egész másképp alakult volna ez az egész.Civilizáltan tisztázhattuk volna az egészet,de így......minden egyes pillanatban próbáljuk egymást elkerülni,és a lehető legkevesebbet egy légtérben lenni.Tiszta idegbaj az egész.Tervezem már,hogy egyszer megbeszélem vele ezt az egész dolgot,de ő az aki hallani sem akar rólam....De persze,ezen egyáltalán nem csodálkozom.Megértem őt....legalábbis én úgy érzem,hogy eg....
Mielőtt magamban befejezhettem volna a mondatot,valaki elkezdett eléggé nyugtalanul kopogni az ajtón.Bennem ekkor megfagyott a vér,ugyanis amíg be voltam temetve,csak egy alsóneműt találtam,semmi mást.Ott álltam szinte anyaszült meztelenül a szoba közepén és a vér megfagyott az ereimben.Másodlagos női jegyeimet ösztönösen eltakarva vártam,hogy az illető benyit-e,vagy sem.Persze most agyonkövezhettek,hogy miért nem kaptam magam elé gyorsan valamit,vagy hogy miért nem bújtam vissza a ruhák közé,de egyszerűen ott ahol voltam lefagytam,kész ,ennyi!Ráadásul az utóbbi megoldás élet veszélyesnek bizonyult volna aközött a sok 2-3 hetes FÉRFI holmi között....gondolok itt mindenre....mindenre.....khm....fúj...
Az idegeim már pattanásig feszültek és az a pár másodperc is több órának tűnt.Idegesen,dülledt szemekkel meredtem az ajtóra és imádkoztam....ő...asszem Jashinhoz vagy kihez,hogy most az egyszer kegyelmezzen már meg nekem.Csak egyszer!
-Madara beszélnünk kell....-Törte be végül is a Madara által bezárt ajtót egy másik....Uchiha!?Hát persze....ez az én szerencsém...már csak ez kellett....-Ki-Kiara?-Nézett rajtam végig Itachi aktivált Sharinganjaival.Látszott rajta,hogy teljesen lefagyott,mégis mintha...kicsit élvezte volna a helyzetet.Ezt természetesen még az is megdobta egy kicsit,hogy nem tudtam teljesen eltakarni...khm..mindenemet....Átok a C kosár méretre!!!!
-I-Itachi......-Álltam ott teljesen elképedve....Fortuna sose hű hozzám.....-Te...te meg.....
-Ja én csak...csak...csak...-Nézett még mindig engem Itachi...hogy is mondjam....kiéhezetten..-Csak Madarát kerestem.De....látom rajtatok...vagyis rajtad kívül...más nincs itt....
-Ne-nem akarnál kimenni?-Néztem rá egyre reszketőbb szemekkel,majd hirtelen sokkot kaptam,mikor megláttam....a...tudjátok......azt....khm...kidomborodni...onnan.....-Itachi kérlek menj ki!-Sikítottam már teljes rémültségemben,de ez Itachit egy kicsit se hatotta meg.Sőt ahogy láttam kicsit még fel is bátorította....
Féltem.Teljesen elfogott a félelem.A legrosszabb pedig az volt,hogy Itachitól féltem.Attól akit szerettem....és lelkem mélyén mai napig szeretek......Fáj bevallani,de igaz.Szeretem őt.....De mégis....Madarához húz a szívem....Olyan ez,mint egy rémálom.Egy rémálom,ami sose ér véget...
Hirtelen Itachi az ajtót maga mögött becsukva elkezdett felém közelíteni.Ekkor persze én még jobban pánikolni kezdtem,és eme tettre felelésképpen,elkezdtem hátrálni.Ezt a kis,számomra rémisztő játékot pár másodpercig játszottuk csak,ugyanis Itachi egyik jutsujának köszönhetően egy szempillantás alatt eltűnt.Riadtan kapkodtam a fejemet mindenfelé,hátha ráakadok az én fekete démonomra.Igen,ő az én fekete démonom,aki egyesével tépkedi darabokra szívemet,majd ragasztja vissza....sikertelenül.
Ekkor hirtelen egy enyhe kis fuvallat simított végig a hátamon.Tudhattam volna...Csak oda nem figyeltem...és ezt ő kihasználta....a démon...a fekete démon....-Csak nem félsz tőlem?-Kérdezte arrogáns,de mégis lágy hangon Itachi.Persze tudtam,hogy csak költői kérdés volt,hiszen a vak is látta,hogy rettegtem.Csak megakarta mutatni,hogy ő irányít,és bármikor lecsaphat,amikor csak akar.Én pedig tehetetlen vagyok......
-Érdekes...pedig ha jól emlékszem akkor te kezdeményeztél....-Mondta Itachi ugyanazzal a hangnemmel.A kegyelem döfés.Ez volt az.Ténylegesen vesztettem.Megtört engem....ezzel az egy mondattal...megtört....Ez az átkozott démon.....
A szívem a torkomban dobogott.Vártam mi lesz a következő lépése.Az lesz amit gondolok?Amitől retteg minden porcikám?Vagy csak eljátszadozik így velem még egy darabig?És ha igen,akkor meddig fogja ezt a macska-egér játékot folytatni?Ő nem fél?Nem fél,hogy Madara meglátja?Mert én félek......félek ettől is.....
-Lehet,hogy én félek,de neked is kéne nem?Hiszen Madara bármikor benyithat.-Vetettem oda lenézően a mondatot Itachinak.
-Nem,nem félek.-Válaszolta az Uchiha.-És tudod miért nem félek?Mert megbeszélésen van.És tudod,hogy honnan tudom?Hallottam,mikor Pain szólt neki a fürdőből kifele jövet.
-Akkor miért ide nyitottál be?!
-Mert Madara nem egyből elment,hanem még előtte elméletileg csinált valamit.Sajnos nem hallottam ezt a mondatot kristály tisztán.
-És miből gondolod,hogy ez a megbeszélés nem csak egy kis 5 perces beszélgetés lesz?Mi van,hogyha Madara pár percen belül megjelenik?Erre nem gondoltál?
-Semmi okom az aggodalomra.Pain említette nekem még délelőtt ezt a megbeszélést.Azt mondta,hogy ez olyan 2-3 órát fog igénybe venni....De nekem nem volt semmi kedvem menni,úgyhogy közöltem vele,hogy nem megyek.De ezek szerint....-Mosolygott Itachi sejtelmesen,majd bal kezét végigsimította oldalamon,úgy,hogy ujjai kis mértékben melleimet is érintették.Ebbe én teljesen beleremegtem,és ezt Itachi is megérezte.-Már megérte lemondani ezt a kis megbeszélést.-Súgta a fülembe Itachi lágy hangon.-Tudod Kiara....még mindig őrülten szeretlek.Lehet,hogy rosszul teszem,de nem tudok ellene csinálni semmit.-Mondta,majd nyomott egy apró csókot a vállamra,amitől szintén megborzongtam.-Én is megtudnám neked adni azt,amit Madara.....mégis őt választottad.De miért?Megérte neked?Hm?
Nem tudtam semmit sem válaszolni.A lábaim teljesen legyökereztek és még csak menekülőre sem tudtam fogni magam emiatt.Kavarogtak a fejemben az előbb elejtettek kérdések,de választ nem találtam zaklatott elmeállapotom miatt....
Itachi hirtelen kezeim után nyúlt,majd egy gyors mozdulattal megfordított és arccal
nekitolt a falnak.Mellemet teljesen irritálta a hideg fal,ráadásul fájt is kicsit,ahogy Itachi a falhoz nyomott. Mindkét kezemet csuklómnál lefogva támasztotta ki a fejem fölött.Szabad kezével combomat kezdte el lágyan cirógatni.Majd még közelebb jött hozzám,olyannyira,hogy ágyéka hozzásimult fenekemhez.Éreztem,ahogy kemény férfiassága hozzám nyomódik.Az ijedségtől kiszökött könnycseppek végigfolytak arcomon,majd lecseppenve ráfolytak  mellkasomra.Sikítani akartam,de egy hang sem csúszott ki a számon.Nem ment.Itachi győzött.Vesztettem.Csak egy játékszer voltam.Egy olcsó kis rongybaba,aki tehetetlen volt.
Amíg én így magamba gondolkoztam,Itachi észrevétlenül ledobta magáról az Akatsuki köpenyt és a pólót is.Sandán hátrapillantottam,ő pedig ezt észrevette és sármosan rám mosolygott.Ekkor én hírtelen elkaptam a fejemet,közölve ezzel,hogy ez semmit sem változtat azon a jelenlegi tényen,hogy legszívesebben megölném.
-Mért félsz tőlem,hiszen szeretlek....-Ölelt át Itachi a melleim alatt nemsokkal.Éreztem izmos hasfalát,ahogy hozzásimul hátamhoz.Izom kötegekből álló kockái szinte masszírozták hátamat,olyan kidolgozottak voltak.-Sosem tudnék neked ártani.A saját életemnél is fontosabb vagy nekem.Még ha nem is hiszed el,így van.-Simult még jobban hozzám Itachi,mely csak azt eredményezte,hogy ágyéka megint hozzám ért,de most még szorosabban.-Érzed mit váltasz ki belőlem?-Súgta érzéki hangon a fülembe Itachi.-Érzed már,hogy mennyire akarom minden porcikádat?Legszívesebben megölném Madarát,olyannyira fáj téged mellette látni....-Mondta Itachi,majd hirtelen elcsuklott a hangja,és éreztem,ahogyan néhány könnycsepp a hátamra esik.....Itachi....sír?...-Hát nem látod,hogy mennyire fontos is vagy nekem?-Kiabálta sírva,miközben maga felé fordított.Az arcom teljesen elvörösödött,fejemet a fal irányába fordítottam, majd szemeimet becsuktam,és imádkoztam magamban, hogy minél előbb vége legyen ennek a kínzásnak. De ettől függetlenül éreztem,ahogy Itachi már ébenfekete szemeivel méregeti végig testem teljes egészét. - Olyan..... Olyan tökéletes vagy.... - Súgta halkan a semmibe a feketehajú.
m-Ne csináld ezt.... - Susogtam erőtlenül, és kezeimet megpróbáltam kiszabadítani szoros fogásából.Mintha meg se hallotta volna, eresztgette tovább rajtam tekintetét.Majd hirtelen Itachi belekezdett kínzásom következő fázisába. Ajkai közé vette nyakszirtemet, és finoman szívogatni,majd egy-két helyen harapdálni kezdte... Nem hiszem el, hogy hagyom neki. Nem hiszem el, hogy ezt csinálja, nem.... Én ezt nem akarom.
Itachi szabad kezével megragadta államat, majd finoman maga felé kezdte el forgatni. Próbáltam ellenállni, de ő volt az erősebb...... Ő volt a vezető szerepben.... Ő volt a bábmester..... Én pedig a bábú.... A tehetetlen és élettelen bábu..... Mégis.... némi vágyat is éreztem mérhetetlen zavarom és egyre jobban felgyülemlő félelmem mellett....
Undort kellene éreznem, megbotránkozást, mégsem csak ezt érzem.... Ha most engedném neki.... Ha most megtörténne.....mi jönne ezután?
Csak káosz lenne..... Az Uchihákkal..... Csak a baj van....
Itachi maga felé fordította arcomat, majd kezével, amely az előbb még szorítóan ragadta meg államat, most az arcomat simogatta. - Nézz rám Kiara.... Látni akarlak.... - Mondta, majd mellkasát melleimnek nyomva próbált közelebb kerülni hozzám. Ekkor kerített hatalmába egy érzés...... Egy meghatározhatatlan, mégis kéjes érzés....
Kérésének behódolva ránéztem. Tűz..... Tűz perzselt szemeiben.....Kajánul rám mosolygott, majd egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. Bőrének illata belekúszott az orromba.. A sötét szemek pedig gondolataimat fürkészték.Ekkor már ajkai néhol, egy-egy ponton megérintették az államat, majd egyre feljebb törtek.... Ekkor én megpróbáltam fejemet elrántani, de ő számított erre a reakcióra, így hát gyorsan megragadva fejemet, meggátolta menekülési kísérletemet.
-Hát ennyire rettegsz? - Lehelte Itachi a kérdést finoman ajkaim közé.-Ugyan Kiara.... Látom a szemedben azt a szikrányi vágyat. Ne is tagadd...... Valamennyire te is vonzódsz hozzám.
Még ha most nem is vallod be magadnak, később úgyis rájössz majd.....

Extra kis befejezése a résznek:
(Ha már az anime végén van, itt miért ne legyen?)
Üdvözlöm kedves nézőinket!Élőben jelentkezünk innen,a Love on Akatsuki nevű sorozat stúdiójából!Tömeges levelek jöttek hétről hétre a csatorna stúdiójába,kérve minket,hogy készítsünk interjút a szereplő gárdával,a rendezővel és magával az íróval!De először egy kis ismertető a sorozatról....
A sorozat 2013 tavaszán indult.Az egész eszme rendszer egy Akatsuki nevű bűn szervezetre,azon belül is a főszereplőre,Kiara Kanenre összpontosít.Az írónő maga már nagyon fiatalon vállalt el kisebb munkákat a filmiparon belül.Főleg inkább reklámokat rendezett.Majd 2013-ban felkérték,hogy a KonohaTv műsor tárába iktasson be egy általa kezelt sorozatot.Így is lett.Hamar több ezer néző szívét elnyerte a sorozat,köztük az enyémet is.Így hát,mint nagy rajongó,nekem jutott az a megtiszteltetés,hogy levezessek egy interjút,nagy kedvenceimmel.Akkor,be is mutatnám őket...Itt ül velem szembe az összes szereplő,és hogy félreértés ne essék,a rendezőt és az írót majd később hívom be.

-Tehát,üdvözöllek bennetek.Először is hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak.Mindegyikőtök karaktere egyedi és magával ragadó...
-Köszönjük.
-Másodszor pedig szeretnék feltenni nektek egy-két kérdés,utána pedig jöhetnek a rajongói levelek.
-Rendben.
-Akkor,első kérdésem Deidarához szólna.
-Semmi kifogásom ellene.
Mikor határoztad el,hogy színész akarsz lenni és miért pont ebbe a sorozatba jelentkeztél?
-Rendben,nos talán olyan 15-16 évesen dönthettem el,hogy színész akarok lenni.De persze tudtam,hogy nem biztos siker,és lehet nem is vesznek be,egy filmbe se.Viszont nagy szerencsém volt,ugyanis magát az írónőt jó régóta ismerem.
-Igen?És honnan?
-Még a gimnáziumból.Elég jól kijöttünk egymással,és az érettségi után is tartottuk a kapcsolatot.
-Akkor feltételezem ő hívott be a sorozatba.
-Igen.
-Értem köszönöm,akkor most Sasoritól kérdeznék valamit.
-Hallgatom.
-Úgy tudom,hogy te a színészi pálya mellett még a zeneiparba is jelen vagy valamilyen mértékben.Mennyire igaz ez?Szoktál fellépéseket vállalni?
-Nem,fellépéseket nem vállalok,és az iparban is csak annyira vagyok benne,hogy rám bízták a sorozat openingjének és endingjének a szerzését.
-Az újat,vagy a régit szerezted te?
-Mindkettőt rám bízták és természetesen nagyon örültem is neki.De őszintén bevallom,legelőször úgy éreztem,hogy nem fog sikerülni.Ez volt így a legelső igazi zenével kapcsolatos munkám.
-A bátorítás érdekében,szerintem nagyon jó lett mindegyik.Nekem és a lányomnak legalábbis nagyon tetszett.
-Ezt öröm hallani.Köszönöm.
-Nos akkor Kiarához Madarához és Itachihoz szólna a következő kérdésem.Mondjátok csak mi volt a reakciótok,mikor közölte veletek az író,hogy egy szerelmi 3-szög tagjai lesztek?Kiara?
-Nos,először eléggé megijedtem,ugyanis nem tudtam,hogy ez mivel is fog járni.De aztán elkezdett tetszeni a gondolat...vagyis...nem is tetszeni,hanem inkább érdekelni.Kíváncsi voltam,hogy mit fog kihozni ebből az írónő.
-Értem.Itachi?
-Igazából...nálam is ez a helyzet.
-Szűkszavú vagy,mint mindig...
-Neked viszont néha be nem áll a szád Kiara.
-Ez most fájt....
-Hehe,rendben,akkor inkább folytassuk.Madara?
-Számomra is izgalmassá vált a gondolat.Mindig is drámába akartam szerepelni,ugyanakkor a humorosabb ágazatok is tetszettek.
-Értem.És hármótok viszonya milyen?
-Határozottan jóban vagyunk.A stúdión kívül is sokszor felkeressük egymást és elmegyünk szórakozni.De ez persze a többiekre is igaz.Sokat van együtt az egész csapat,és ennek köszönhetően felvételkor is teljes harmóniában vagyunk egymással.
-És mond csak,Madarával a valóságban mióta tart a kapcsolatotok?
-3 éve.
-Már a sorozat előtt együtt voltatok?
-Igen.
-És mikor találkoztatok?
-Ha jól emlékszem az érettségi után nemsokkal futottunk össze,szó szerint.
-Ezt hogy érted?
-Akkoriban minden nap jártam futni.Ő is és én is.Egyre többször láttam ott futni,ahol én is szoktam,majd az egyik nap véletlenül belefutottam,ugyanis teljesen elmerültem a zene hallgatásban.Utána egyre többször beszélgettünk és néha együtt is mentünk futni.Aztán egyik nap elhívott kávézni,majd jöttek a randevúk és végül is 3-4 hét múlva egy pár lettünk.
-Rendben,most már számomra minden világos.Akkor jöjjenek a rajongói levelek.Tehát,az első.....
Kedves Akatsuki.Teljesen oda-vissza vagyok értetek!Ti vagytok számomra az egyetlen olyan sorozat,amely erőt ad nekem.A kedvencem közületek Itachi a maga sármos mosolyával és szelíd mély hangjával.Imádtam a mostani részt!Nagyon jól játszottál benne!Várom már az élő adást!Hajrá Itachi! Ino,Konoha,16L....Nos Itachi?Mi a válaszod erre?
-Nagyon örülök az ilyen leveleknek,de persze nem csak rajtam múlik a sorozat sikere.Mindenki ugyanúgy belead mindent és ez igen tiszteletre méltó.A másik pedig ugye amit Kiara az előbb is említett,hogy teljes összhangban vagyunk a csapattal.Számunkra ez inkább szórakozás,mintsem munka.
-Rendben a következő....Sziasztok Sakura vagyok és azt szeretném megkérdezni,hogy Deidarának ez az igazi haja,vagy paróka? Sakura,Minato tartomány,15L...Nos Deidara?Egy rajongód nagyon kíváncsi.
-Ez az igazi hajam......
-Gonoszak a rajongóid mondtam már?
-Tudom Konan...tudom....De azért én még szeretem őket....Bár lehet nem kéne....
-Akkor jöjjön a következő....Sziasztok,először is,nagy rajongótok vagyok!Másodszor pedig,valójában hány évesek vagytok? Tenten,Konoha,17L.....Nos?Kezdjük Zetsutól.
-22.
-Hidan?
-25
-Kakuzu?
-26
-Madara?
-26
-Kiara?
-23
-Itachi?
-25
-Deidara?
-20
-Pain?
-25
-Konan?
-26
-Tudjátok,nagyon fiatalon befutottatok a filmiparba.Hatalmas sikerek ezek 20-on valahány évesen.Gratulálok.
-Köszönjünk.
-Következő......Kedves Konan,te tényleg playmate is vagy a sorozaton kívül?
-Én nem mondanám magamat playmate-nek.A sorozat szereplői voltak fotózáson és engem meg Kiarát..hogy is mondjam...kicsit másképp fényképeztek.De ezt se állandóan természetesen.Egyszer-kétszer teszik csak ezt,szintén a sorozat befutása végett.
-Hát igen......a siker ára egy-két bizonyos dolog...Akkor itt a következő levél....Kedves Pain,hány piercinged van pontosan,és mikor rakattad fel őket?
-21 van a fejemen,14 mindkét karomon,2 a mellkasomon és 8 a hasfalamon.Ezeket úgy 17 és 23 év között rakattam fel magamra.
-Én biztos nem tudnék ennyit elviselni magamon.Mondjuk rajtam furán is nézne ki.Egyáltalán nem az én stílusom.Jut eszembe,közületek van még valakinek piercingje?
-Zetsunak van.
-Tényleg?Hol?
-Van egy a nyelvében,meg egy van még a mellkasán.
-Na ezt se tudtam....Rendben akkor mára ennyi levelet tudtunk csak elolvasni.Remélhetőleg következő alkalommal kicsit többet is eltudunk olvasni.Köszönöm,hogy itt voltatok,de most beszeretném hívni az írónőt.Maradtok?
-Igen,ha lehet.
-Persze,hogy lehet.Akkor megkérném az asszisztensemet,hogy hívja be az írót......Oh,látom már itt is van.Üdvözlöm a stúdióban.
-Ugyan kérlek,tegezz nyugodtan,hiszen nem vagyok én olyan idős.
-Na akkor az első kérdésem,hány éves vagy pontosan?
-28.
-Rendben,tudod nagyon sok kérdésem van hozzád,és nem is tudom,hol kezdjem.Huh....várjál gondolkoznom kell egy kicsit....Megvan!A sorozatban miért használtad a színészek igazi nevét?Hogyhogy nem nevezted át a karaktereket.
-Gondoltam kipróbálok valami újat.Ráadásul ahogy én észrevettem,ha az igazi nevükön szólítják őket,sokkal jobban beletudják élni magukat a szerepbe.
-És miért kezdő színészeket választottál,miért tapasztaltabbakat?
-Mert ez a sorozat leginkább a 14-20-as korosztályt akarja megközelíteni.Ezt csakis olyan színészekkel lehet,aki korban is annyi idős majdnem,mint maga a néző.Sokkal jobban megérinti és megszólítja.
-És mi célt akartál ezzel a sorozattal szolgálni?
-Segíteni akartam ennek a bizonyos korosztálynak.A történetben megjelenik a szerelem,a gonosz csábítások,a veszély,a felszínre térő kavargás,a konfliktus és a döntésképtelenség.Ha belegondolunk ezek nagy mértékben jelen vannak a tinikorban.Ebben a korszakban lázadnak leginkább a fiatalok és emiatt a szüleikre nem hallgatnak,viszont a tévére és az internetre annál inkább.Szeretnénk őket kicsit jobb irányba terelni őket.
-És...már bocsánat a kérdésért,de ezek a 18+-os részek hogyan segítenek.
-Pszichológiailag bizonyított tény,hogy a mai felvilágosító órákat túl későn tartják.Van hogy 16 év felett.Viszont van aki a tudatlanság miatt veszti el az emberek által eléggé befolyásolható dolgot.Ez lehet akár egy 14-15 éves lány is.
-És mondd csak,mit tervezel Kiara bosszúállásával?Ugyanis ez teljesen kiesett a történetből.
-Hirtelen fog rájönni,hogy elfelejtette saját céljait.Újra felgyülemlik benne ez a bosszúvágy és majd lesz valahogy.Nem akarom lelőni a poént.
-Megvan már,hogy mit tervezel a sorozat végére?
-Természetesen meg.
-És mikorra várható körülbelül a vége?
-Aggdalomra semmi ok,még sokára lesz csak vége.
-Na ennek viszont már én is örülök.Na és milyen érzés volt először találkozni az Akatsuki tagjaival?
-Felemelő.Az első pillanatban teljesen beléjük estem.Ahogy ránéztem az egész csapatra,tudtam,hogy ők azok akiket én kerestem.
-Na és milyen szempontok alapján váltogattad őket össze?
-Leginkább a teljesítményre és a minél karakteresebb kinézetre mentem.
-Ki volt a legelső,akit beválogattál?
-Deidara és Pain.Ők voltak a....hogy is mondjam...legészrevehetőbbek.Nagyon kitűntek az átlagos tömegből.Úgy is mondhatnánk,már bocsi fiúk,de ők voltak a legőrültebb külsejűek.Mégis,én ezt az őrültséget szeretem bennük.....mindannyiukban.Néha belegondolok,hogy milyen szörnyű is lett volna,ha akkor nem őket választom.Ők itt mind csodálatos emberek és színészek is egyaránt.És én vagyok a legszerencsésebb ember a világon,hogy velük dolgozhatom.......
-Mi is ezen a véleményen vagyunk.Igaz srácok?
-Természetesen.
-Javaslok egy hatalmas ölelést így az interjú fokozására.
-Rendben,de t6e is jössz.
-Oké hehe.
-Tényleg én vagyok,a legszerencsésebb író a világon......
-Na de most,hogy vége a meghitt pillanatnak,behívnám a rendezőt is.
-Jah ő elfelejtettem mondani,hogy ő éppen a lánya esküvőjén van.
-Oh értem,akkor majd következő alkalommal.
-Mindenképpen várjuk vissza.És Boldog új évet minden nézőnknek!
-Viszlát!
-Viszlát mindenkinek!!!!!!