-Nevetséges vagy.....Egyszerűen siralmas és menthetetlen.....Csak szánakozva tudok már szinte rád tekinteni....Azt hiszed,hogy itt bárkinek is szüksége van rád,Kedves?Hogy csak a "hatalmas Chakrád" miatt vagy itt?Gondolkoztál már azon,hogy ki vagy te?De,hogy pontosabb legyek....Mi vagy te?-Sziszegte villás
nyelvével a démoni teremtés,csuklóimat a falnak szorítva.Ahogy megint csak.......pár másodperc alatt betört és szinte elkapott ...Undorító....
-Ha tudnád mennyire megbánod még ezeket a szavakat.....Pokollá tetted az életemet....Azt hiszed ezt szó nélkül hagyom...Pillanatok alatt újra csak egy menekülő elveszett lélek leszel,pont mint ami az Akatsuki előtt voltál...Egy senki...
-Azt hiszed te több vagy nálam,igaz?....Tévedsz.....Mindenki csak megvet....Az elejétől fogva egy bábú vagy...Azt hiszed te megszülettél?Vagy hogy a szüleidet rablók ölték meg?Eláruk neked valamit......Téged teremtettek....
-Hazudsz....
-A szüleidet pedig....Az Akatsuki ölte meg....
-Hazudsz!
-Te csak egy ál Jinchuuriki vagy akit Konoha egyik Hokagéja teremtett!
-Elég!Hazudsz!-Rángatóztam össze-vissza,próbálva kiszabadítani csuklóimat a démon szorításából.
-Akarod tudni ki teremtett,Huh?
-Elég!ELÉG!-Kiáltoztam mérgemben és egyben félelmemben.-Kérlek.....Elég lesz.....
-Ugyan már!Olyan jót lehet rajtad szórakozni....-Nézett lealacsonyítóan erektől pirosló szemembe.
-Dögölj meg.....-Mondtam,majd egy kisebb levegővételt követően leköptem.Ekkor ő idegesen hozzávágott a minket oldalról szegélyező falnak,majd köpenyének ujjába törölte arcát.
-Áú!-Szisszentem fel a földre rogyva,majd kezemmel az ütéstől vérző fejemhez kaptam.
-Látod...most sincs senki,aki segítene rajtad...-Mondta gúnyos mosollyal az arcán,majd leguggolt mellém és hajamat elkapva hátra rántotta fejemet,kényszerítve ezzel,hogy a vöröslő szempárba nézzek.- Szegény,szegény gyámoltalan kis Kiara....Mihez kezd most?Se családja,se becsülete,se semmije.....Megtörték és megalázták......Én a helyedben.....-Hajolt oda fülemhez.-Inkább meghalnék szégyenemben.-Mondta alig hallhatóan,szinte suttogva,majd újra rám nézett és hajamat elengedve távozott a helyszínről,mintha semmi sem történt volna....
-Te nem az vagy akit én valaha megismertem.....Átkozott démon....-Szitkozódtam magamban,térdeimet átkarolva.
Igaza van.Egyedül vagyok.Mindig is egyedül voltam...és mindig is egyedül leszek...Hogy nem vettem észre?Ez a kis színjáték mit sem ért.Végre azt hittem,hogy van családom...Ez a hamis boldogság...Túlságosan is elvakított és meggyengített....Ál Jinchuriki?Teremtettek?Végig csak kihasználtak?Az elejétől fogva?...Igaz ez?Miért?...Miért megint én?.....Miért mindig csak én?...Hát nem kaptam már eddig eleget?.....Nem szenvedtem még eleget?......Ez lenne a valóság?Csak egy hamis illúzió volt az életem?......Nem is vagyok ember......Mi célból vagyok én itt?....Ha nem vagyok ember....Akkor érzéseim se lehetnek.....De akkor,miért?...Miért érzem még mindig a fájdalmat?.....Mintha valami....valami kiakarna törni belőlem....Mintha valami....szétakarna tépni....
-Mi...Mi történt?-Lépett be a szobába rémült tekintettel Deidara.
Azon kívül,hogy egy pokoli lény kékre szorította a csuklómat,betörte a fejemet és porig alázta azt a maradék kis becsületemet is?Semmi különös....
-Nagyon vérzik?-Lépett közelebb,majd lehajolt és tekintetét vértől vöröslő tenyereimre szegezte.
-Nem tudom,nézd meg,kérlek....-Fordultam háttal a szőkének.-Na?Nagyon rossz?
-Szólok Konannak!-Állt fel hirtelen,majd én egy mozdulattal megragadtam csuklóját és magamra rántottam.
-Csak most ne hagyj itt...
-De a fejed..
-Nem!Nem érdekel!-Markoltam bele még jobban szürke,szatén felsőjébe.-Már az sem érdekel,ha itt helyben meghalok!...Csak most....Most ne hagyj egyedül...Kérlek...
-Sajnálom.....
-Mit?
-Nem kellett volna egyedül hagynom téged.....
-Ugyan....Te voltál az egyetlen aki igazán mindvégig velem volt...Mondd...-Töröltem meg sírástól vöröslő szemeimet az izmos vállat takaró szövetbe.-Tényleg....Tényleg más vagyok?
-Mi?-Nézett rám értetlenül a fiú.
-Igaz,hogy nem vagyok ember?
-Már megint honnan veszed ezt?
-Igaz,hogy teremtettek?
-Ugyan már,honnan jutnak ilyenek az eszedbe?
-Igaz,vagy nem?!
-Figyelj Kiara,én...
-Nem,te figyelj!Most az egyszer válaszolj őszintén nekem!
-De....
-Deidara!
-Igen,igaz!Tessék!Ezt akartad hallani?Huh?!Hogy teremtettek?!Hogy nem ember vagy?!-Kiabálta el magát,majd kissé ijedten rám nézett és újra lenyugodott.Figyelj,sajnálom.Én....
-Szóval igaz....Tényleg csak egy szörnyeteg vagyok....
-Mi?Nem,én nem ezt....!
-Nincs mit ezen szépíteni!Egy szörnynek nincs helye a világon....Ölj meg....
-Kiara!
-Ölj meg!Kérlek!
-Ugyan,térj már észhez!Azért vagy itt,mert szükség van rád ezen a földön!
-Csak azért vagyok itt,hogy kihasználjanak,majd eldobjanak!Semmi másra nem vagyok jó!
-Ez nem igaz!
-Hadd vessek végre véget ennek a rémálomnak!Kérlek!....Kérlek.....
-Annyira utállak....Utálom,hogy ezt teszed velem!Utálom,hogy így beszélsz magadról!Utálom,hogy nem az vagy,aki voltál!
-De hisz sosem voltam senki,miért nem érted már meg!Nincs életem!Nincsen családom!Nincs semmim!Még a világ is amiben eddig életem hamis volt!
-Akkor újra építjük ketten!
-Mi?....Ugyan,miket be...
-Újra alkotjuk ezt az összetört világot.....Csak mi ketten...Te meg én...
-Minek?Mi értelme lenne?
-Mert te vagy az én világom....Mindig is te voltál az én fényem a sötétben.....Most had én....Had én lehessek....a tiéd....-Súgta lágyan a szavakat ajkaim közé,majd egy könnycseppet eleresztve lecsukta tengerkék szemeit és pár másodperc habozás után lágyan megcsókolt.....
